December 27-én itt szervezte meg miniszilveszterét a Reménység Nyugdíjasklub. Elégedettek voltak az ajánlott árral, a körülményekkel, 35 lejt kellett fejenként fizetniük az este nyolctól éjfélig tartó eszem-iszomért, az ígéret szerint ebben minden szerepelt, az élő zene is.
A vendéglő zenekara nyolckor érkezett, majd nyugodtan kávéztak, és negyed kilenc után kezdtek zenélni. Fél órát húzták a muzsikát, majd elvonultak vacsorázni, több mint egy órán keresztül CD-ről szólt a zene. Este tíz órakor vették ismét kézbe hangszereiket, majd tíz óra hét perckor bejelentették: ,,Igyák ki a poharukat, és menjenek haza. Jó éjszakát, kezicsókolom." A nyugdíjasok csak ültek és csodálkoztak, hisz nem azért jöttek, hogy gyorsan végigegyék a menüt, éjfélig tervezték a maradást, többen szedelőzködtek és hazamentek. Néhányan azonban maradtak. Kis idő múlva három román nemzetiségű vendég érkezett, fizettek a zenészeknek, és azok éjfélig abba sem hagyták a román muzsikát, állt a bál, táncoltak az asztalon is — meséli Fábián Matild, aki több szempontból is felháborítónak tartja a történteket. A nyugdíjasok által lepengetett 35 lej nem kis összeg számukra, sokan két hétig élnek ebből a pénzből, és elvárják, ha fizetnek egy szolgáltatásért, azt megkapják. Szomorúnak nevezte, ahogy az unokáik korú zenészek viselkedtek, beszéltek velük, és azt is, hogy nincs számukra a munkának becsülete, csak akkor hajlandóak muzsikálni, ha valaki külön pénzt perkál le ezért. S a legfontosabb tanulság: ha kevés pénzed van, jobb, ha otthon ülsz, kisebb, de becsületes összegért esélyed sincs szórakozni.
