„És nem árulkodó az sem, hogy a »forradalom« tizedik évfordulóján Agache személyében olyan embert vesz védelmébe és minősít mártírrá a törvény, akit hírhedt cselekedeteiért és a diktátor elűzésének pillanatában is provokatív fegyveres fellépéséért pusztított el a népharag?"

Aurel Dionisie Agache azt kifogásolja, hogy apjánál a lincselés pillanatában nem volt fegyver, tehát a „provokatív fegyveres fellépés" nem történt meg, Aurel Agache milicistatiszt ugyanis 1989. december 22-én 10 órakor az S/65.809-es, Romeo Câmpeanu vezérőrnagy által jegyzett parancs értelmében milicistatársaival együtt letette a 7,65 mm-es, A. D. 9045 sorozatszámú szolgálati pisztolyt. Gheorghe Irimia milicistatiszt 1991-es tanúvallomása szerint Aurel Agache nem nagyon értett egyet a szolgálati lőfegyver letételével, sejtvén, hogy támadás érheti a milícia székházát, de lévén katona, teljesítette a parancsot, és amint Aurel Dionisie Agache megjegyzi, „ezzel aláírta saját halálos ítéletét". Az apja mártírrá minősítése kapcsán a helyreigazítást igénylő levelében leírja, hogy Aurel Agachénak 1991-ben adományozták „a forradalom mártír hőse" címet, és tizenöt év múltán a 2004/341-es törvény alapján újraigazolást nyert az odaítélt mártír hősi cím használata, annak ellenére, hogy egy magyar újságíró ebben az ügyben reklamációt nyújtott be Petrişor Morar illetékes államtitkárhoz, aki bizonylatokat kért a titulus megsemmisítése és visszavonása céljából, de a székelység soraiból hivatalosan senki nem kérdőjelezte meg „a forradalom mártír hőse" cím használatát.