A hazai média már régóta előszeretettel kurkássza a szép, szőke miniszter asszony zűrös ügyeit. Amióta viszont a legújabb Boc-kormányban ismét miniszter lett, a külföldi sajtó figyelme is feléje fordult, angol, német, belga lapok után most az olasz Gente teregeti ki Elena Udrea viselt dolgait.
Megtudhatjuk, hogy hihetetlenül gyorsan felívelő politikai karrierjét annak a Traian Băsescunak köszönheti, aki saját lányából is európai parlamenti képviselőt varázsolt. Az olaszok — főként Berlusconi pikáns ügyei után — elég szókimondóak, sejtetik, egyéb is lehet a háttérben. A szépasszony férje ugyanis üzletember, Dorin Cocoş pedig a román állammal is vígan üzletel, miközben felesége hárommilliárd eurós költségvetés fölött rendelkezik. Ennyit az összeférhetetlenségről. Aztán vannak még más meggondolkodtató adalékok is, miközben Boc a minisztériumok számának csökkentéséről s a hivatalok karcsúsításáról beszélt, mint az államháztartási reform legfontosabb lépéséről, Elena Udrea turisztikai és fejlesztési miniszternek jelenleg 68 (hatvannyolc) tanácsadója van, és 830 alkalmazottat dirigál. De nem ez a Demokrata—Liberális Párt egyetlen problémája, már az államfő lányának európai parlamenti jelölését sem nyelték le sokan, Alina Mungiu-Pippidi, addig Băsescu elfogultan harcos híve élesen bírálta ezt a Ceauşescura emlékeztető szokást, hogy gyermekeinket politikai pályára irányítjuk, most pedig, miután kiderült, hogy az egyik demokrata-liberális politikus fiát, Honorius Prigoanăt jelölnék az országgyűlésbe az egyik bukaresti kerület megürült helyére, Cristian Preda európai parlamenti képviselő bírálta élesen a pártjában elharapózó gyakorlatot, a herbertizmust. Lehet ugyanis, hogy az Amerikában tanuló, huszonhárom éves ifjú szép jövő elé néz, de egyelőre még nem bizonyított. Van viszont pénze. Atyjának is, aki elfogult okos gyermekével, és neki magának is, ahogyan irigylésre méltó őszinteséggel egy tévéinterjúban kifejtette. Az új, egyéni kerületi választási rendszerben pedig annak van esélye, akinek több a pénze. Így fonódik össze egyszer és mindenkorra az üzleti és politikai élet egy olyan országban, ahol nincs összeférhetetlenségi törvény. Következésképpen a korrupció hidraként fojtogatja az országot, s hogy ennek többek között kik a nyertesei? Például a politikusok — elég, ha megnézzük jövedelemadó-bevallásaikat —, akik, lám, jól sáfárkodnak egyik nagy adományukkal, a kapcsolati tőkével. A többi néma csend. A nyugdíjas vagy a munkanélküli pedig nézheti szomorú arcát a csillogó-villogó kirakatokban, az árukészletre amúgy sincsen pénze, legfeljebb nyerhet két hét társas kirándulást… Abszurdisztánba.
