A kánikula napjaiban kilépett az SZDP abból a furcsa, néha értelmezhetetlen szerepből, melybe immár jó három esztendeje bebetonozta magát. A párt Mircea Geoană nevével fémjelezett frakciója felébredt, és ellenzéki politikai alakulathoz méltó lépésre szánta magát: törcsvári tanácskozásuk után bejelentették, bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a liberális—RMDSZ-kormány ellen, s hogy a menü teljes legyen, a nem túl nagy népszerűségnek örvendő Mircea Geoană azt is világgá kürtölte, a miniszterelnök meg ő maga akar lenni.
Hogy a pártján belül elképzelésének átütő sikere nem volt, az kiszivárgott, ahogyan általában majdnem minden napvilágra kerül mifelénk, az államelnök meg — akinek szuverén joga a miniszterelnök személyét megnevezni — jót heherészett a hír hallatán, s azóta is egyfolytában ontatja bizalmasaival a neveket, hogy ha valóban bukik a Tăriceanu-kormány, kit nevezne ki miniszterelnökké. Stolojant, Blagát, Mihai Răzvan Ungureanut, Monica Macoveit, de a szocdem Diaconescu, illetve a kolozsvári csoportvezető Ioan Rus neve is fennforog. Ahány nap, annyi név.
No de kanyarodjunk vissza a szocdemek puha kormánybuktatási szándékára. Hogy a bizalmatlansági indítványt a parlament elé terjesztik, ahhoz már nem fér sok kétség, de hogy tervüket siker koronázza-e, az már érdekesebb téma. A parlamenti aritmetika szerint, s ha a demokraták és liberális demokraták tartják a szavukat, s valóban az SZDP mellé állnak, összejöhet a szükséges és elégséges szavazat, ám a Ház életének megfigyelői úgy vélik, a kezdeményező párton belül az illendőnél és vártnál nagyobb lesz az ellenállás. Hallani, Ion Iliescu nem tartja jónak Geoană lépését, Dorneanu azon lamentált, hogy nem világos még a vezetés előtt sem, melyek lesznek a következő lépések, Hrebenciuc, a nagy kombinátor meg inkább néhány miniszteri állást alkudna ki a liberálisoktól, mint hogy a választások előtti esztendőben felvállalják a kormányzás felelősségét.
Tehát most, a nyár végén, a parlamenti ülésszak előtt csak annyit látni, folytatódik a küzdelem a hatalomért. A liberális kormány elégedett eddigi eredményeivel, esze ágában sincs lemondani. Ha buknak, ellenzékbe vonulnak — jelentik ki néha kelletlenül. Az RMDSZ bátorítja magát, ha Geoanăék kísérlete előrehozott választásokhoz vezet — ami különben Băsescu régi álma —, ők állnak elébe, de szemmel látható, vonzóbb számukra is, ha marad minden a régiben. Bocnak és Stolojannak ugyancsak régi álma teljesülne, ha a liberálisok elbuknának, kormányalakításban is reménykednek, de leginkább, akárcsak az államfőt, az előrehozott választások felvillanó lehetősége hozza izgalomba őket.
A tárgyalások, egyeztetések még folynak. Ha a szociáldemokratáknak nem is, de Mircea Geoană számára akár végzetes is lehet, ha kormánybuktató szándékát nem koronázza siker.