A sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár épülete
A tematikus évek sorában a tavalyi Benedek Elek Emlékév után az idei esztendőt a Háromszéki Képzőművészet Évének nyilvánította a háromszéki elöljáróság. Nincs abban semmi különös, hogy ezt politikusok, választott tisztségviselők jelentik be, hiszen a szervezést nagyon jó szakemberre, Vargha Mihály képzőművészre, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójára bízták, ők az anyagi háttér biztosítását vállalják. Pénzre pedig szükség lészen, hisz a rendezvénysorozat alapelve: maradandót alkotni. No meg merészet álmodva valamit elindítani.
Ne csak a múltról, hanem a jelenről is szóljon a Háromszéki Képzőművészet Éve, ne csak kiállítások legyenek, melyekről jó esetben néhány emléktöredék marad meg a látogatókban, hanem életműveket felmutató katalógusok, hogy legyen immár végre tudományosan is megközelíthető és feldolgozható a művészeti jelenség, no meg a képzőművészet hozzáférhetősége — sorolja Vargha Mihály azokat az elveket, melyek mentén az év történéseit, akár egy otthonnak szánt házat, felépítették.
A múlt felmutatására olyan rendezvényeket szerveznek, melyek nagy festők életművét mutatják be, s ebből Háromszéken nincs hiány. Ott van mindjárt az imecsfalvi születésű Mágori Varga Béla festő, világpolgár, a 20. század olyan tanúja, aki nemcsak egyszerűen élte e fura évszázadot, hanem művészetében visszaadta történéseit — egy csíkszeredai magángyűjtő és a budapesti Nemzeti Galéria adja a kiállítandó képeket, katalógusát Murádin Jenő művészettörténész állítja össze. Barabás Miklós születésének 200. évfordulója is kötelez, Erdélyi tájak és arcképek (egyelőre munka) címmel készül egy olyan kiadvány, mely felleltározza a márkosfalvi festőművész erdélyi működését. Nagy vállalkozás, de ugyancsak időszerű a Gyárfás Jenő Képtár törzsanyagának, a Panteonnak az újjászervezése és korszerű kiállításának lehetővé tétele, ez az épületen elkezdett külső felújítás véglegesítését (nyílászárók cseréje) és a benn oly szükséges változtatások kivitelezését is feltételezi (itt elsősorban az egyáltalán nem képtárba való világítási rendszer cseréjére gondolunk, de igencsak szükséges némely védekezési rendszer kialakítása is). És mert Gyárfás Jenővel szemben is ugyanvalóst nagy az adósságunk, hát neki egész alakos szobrot kellene még idén állítani a nevét viselő képtárral szemben. A festményeiből összeállított vándorkiállítás pedig Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely után idén Székelyudvarhelyre is eljut.
Ami a jelent illeti, a már életművet felmutató kortárs képzőművészek bemutatása mellett az új utakat, a művészet állandó megújulását kereső fiatalok is kiemelt szerepet kapnak. Köllő Margit textilművész, a kézdivásárhelyi Kosztándi házaspár és Sárosi Csaba kiállításai szintúgy nem maradnak egyedi események, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó Műterem-sorozata gazdagodik katalógusaikkal. Régi terv valósul meg a Magma művészcsoport intermédiás, multimédiás akciójával, mely egyúttal kiállítótér-avató is lenne: a Kortárs Művészeti Galéria a Bazár sarkán, a földszinten várhatóan márciusban nyílik meg. Kiemelt szerepet kap az Etna Alapítvány, s a Gyulai Ferenc Fotóművész Egyesület a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjával közösen szervezett, a nagy magyar fotográfusok életművét felelevenítő sorozatát Robert Capa (Friedmann Endre Ernő) fotóinak bemutatásával folytatja. Végre-valahára elkészül a háromszéki képzőművészek honlapja is, és történnek még dolgok, számosak Háromszéken és a megyén kívül is, felsorolásuk hosszadalmas lenne most. Inkább egy nagyon merész álomról néhány szót. A Modern Művészetek Múzeuma alapkőletételére ennél jobb alkalmat keresve sem találni, a Székely Nemzeti Múzeum mellett megálmodott létesítmény létjogosultsága vitathatatlan, hisz a háromszéki kortárs képzőművészet világszerte elismerten élenjáró, úttörő is akár.
