Hogy ezentúl miként ösztönzik a szakképzett pedagógusokat arra, hogy vidéki, sok esetben nehezen megközelíthető településre ingázva vállaljanak munkát, arról hallgat az oktatási minisztérium. Hogy a számos településen jelentkező szakképzett pedagógushiány miként járul hozzá a sokat emlegetett esélyegyenlőség megteremtéséhez az oktatási rendszerben, arról sem szólnak a hírek. Mintha nem érdekelné a minisztériumot, miként boldogul az a kezdő tanár, aki amúgy is alacsony fizetésének — és idejének — jelentős részét ingázásra lesz kénytelen fordítani. De a jelek szerint hidegen hagyja a vezetőket azon gyermekek sorsa, képességeinek fejlesztése is, akik tehetségesek ugyan, családjaik anyagi helyzete azonban nem teszi lehetővé, hogy távoli városi tanintézményekben tanuljanak. A vidéki iskolák, falvakon oktatók ellehetetlenítése ráadásul a közösségi életre is kihat, számos településen ugyanis eme intézmény köré szerveződnek különféle kulturális, társadalmi események.

Szemmel láthatóan átgondolatlan döntéseket hoz a tárca, a költségek csökkentésére törekvő lázas igyekezetben innen is, onnan is lefaragnak egy keveset, nem számolva a következményekkel, figyelmen kívül hagyva az oktatás valós gondjait. A sebtében hozott intézkedések azonban tovább mélyítik a város és vidék közötti szakadékot, drasztikusan csökkentve a falun élő gyermekek esélyeit. S mindeközben egyre világosabban sejlik: a nyilatkozatok szintjén minden kormány által ,,prioritásként" emlegetett oktatási rendszer továbbra is csak az állami kiadások csökkentésének melegágya marad.