Az emberi butaság tárháza kimeríthetetlen. Történelmünk során nemcsak teremtett kincseink sokasodtak, pusztultak el, majd termelődtek újra, hanem úgyszintén butaságaink is, amelyek között sokra a ,,hajmeresztő" jelző illik a leginkább. Hajmeresztő még a kopasznak is ― mondanák, és mondják is mifelénk, Székelyföldön.
Az emberi butaság kultúrtörténetében volt már eset, hogy egy nagyérdemű bíróság példát statuáló, ,,bölcs" döntést hozott egy ,,disznóperben": halálra ítéltek egy közönséges mangalicát, mert széttaposott egy kisgyermeket. De volt majomper, lóper, birkaper, patkányper, kutyaper, fülemüleper, eper és még amper is!! De Istenperről még eddig nem olvastam, habár a Biblia Ótestamentumában több próféta is perelt a Mindenhatóval Káintól kezdve Ábelig, Mózesig, Lótig, Lótnéig vagy Jeremiásig, Jóbig, nem is szólva Jónásról, aki mindent elkövetett volna, hogy ne kelljen prófétálnia.
De ezek a „perek" nem úgy zajlottak le, hogy bírósághoz, törvényszékhez fordultak a felperesek, hanem a saját lelki bírájuk előtt próbálták érvényesíteni vélt vagy valós igazukat.
De nem így ám minálunk, a huszonegyedik század elején, szép hazánkban, amikor is egy ,,sértett", éppen börtönbüntetését töltő ,,megkárosított" onnan, bentről, a sittről fogalmazott meg feljelentést, mégpedig maga az Isten ellen, és továbbította feljelentő panaszáradatát az épp hivatalban levő Legfelsőbb (földi) Törvényszékre!
Megfogalmazása szerint azért volt kénytelen beperelni a Mindenhatót, mert soha nem hallgatta meg az imáit, hiába kérte egy-egy rablás vagy betörés, szélhámosság, zsebmetszés és egyéb pénzszerzési akciójára az áldást, nem kapta meg, ezért bukott le, most kénytelen itt ülni a ,,Se(h)olban", a félelmetes alvilági sittesek között. Pedig ő „tiszta szívből" imádkozott mindig, mielőtt elindult volna betörni, zsebet vágni, besurranni, bizniszezni, prostikat futtatni…
Ő tehát ártatlanul ül, és jogos a felháborodása, mert ő betartotta az Istennel kötött ,,szerződést" a fohászai által, de az Isten nem hallgatta meg őt, nem tartotta be az ígéretét, bedugta a fülét, nem akarja meghallani az ő jajkiáltásait sem! Hát nem felháborító magatartás ez a Jóisten részéről? Perbe tehát vele! És lőn…
És a butaság kultúrtörténetének újabb (nem meglepő!) fejezete, hogy a bíró egyáltalán nem lepődött meg ezen az abszurdumon, csupán azt szerette volna tudni, hová kézbesítsék ki a ,,citációt"? Mert (egyelőre) az Úr állandó tartózkodási helye (lakhelye) ismeretlen, személyi száma sem ismert, nincs benne egyetlen számítógépes nyilvántartásban sem. Következésképpen nem beidézhető még karhatalommal sem. De ne féljen — mármint a felperes —, mert dolgoznak az ügyön, előbb-utóbb kiderítik majd a tartózkodási helyét, akkor törvény elé állítják, elítélik, és meg is büntetik a törvény szigora szerint.
Sittre vágott, ,,ártatlan" emberünk pedig hátralevő börtönnapjai alatt ima helyett nyugodtan átkozódhat, mert ha imái nem találtak meghallgatásra, akkor minden bizonnyal az átkai is süket fülekre találnak.
Fellebbezésnek helye nincs!