Hatalmas felháborodást váltott ki a románság körében, hogy hallgatólagosan átcsúszott a szenátuson az RMDSZ régióátszervezési törvényjavaslata. Politikusok, újságírók riogatnak két napja: a magyarok ismét lyukat vágnak az ország szívében, elszakítják Erdélyt (vagy legalább egy részét), kiragadják Székelyföldet. Annak, amit hallani a témáról, nincs sok köze a valós helyzethez.
Leleplezésként tálalták a konzervatívok, hogy sikerült megszerezniük a titkos dokumentumokat, melyek igazolják, a székelyföldi régió a majdani területi autonómia előszobája kíván lenni. Megtörténhet, számukra meglepő, ám ez sokszor, sok fórumon elhangzott az elmúlt években, és nem csak magyarul. Mint ahogy a jelenlegi fejlesztési régiókról is gyakorta elmondták, túl nagyok, nem felelnek meg az eredeti elképzelésnek. Így látták ezt a román megyeitanács-elnökök is, szinte tíz éve zajlik az érvelés kisebb, hatékonyabb térségek létrehozataláról. A szakmai szempontok egyértelműek voltak, ám a politikának sikerült mindig felülírnia a pragmatikus érveket, a józan elképzeléseket elsöpörték és elsöprik a nacionalista érzelmekkel túlfűtött indulatok.
Kevéssé számít, hogy fejlesztési régiók 1996 óta léteznek, és az is, hogy ezek eddig sem voltak közigazgatási egységek, de a mostani RMDSZ-es módosítások után sem válnának azzá. A háborgó politikusok úgy tesznek, mintha nem tudnák, erre az átszervezésre egészen másért van szükség. A román megyék éppen úgy igénylik, mint a magyarok, számukra éppen olyan fontos az okos besorolás, a kisebb térségekbe tömörülés, hisz ily módon több pénzt hívhatnak le, gyorsabban, eredményesebben fejlődhetnek.
Nyilvánvaló, a regionális átszervezés több módon megvalósítható. Hangzottak el javaslatok szép számmal arról, hová kellene csatolni a székelyföldi megyéket, hogy eltűnjék a magyar többség. Akad, aki moldvai megyékkel társítana, más elegendőnek tartaná Brassó vonzáskörét. Lényegtelen, hogy ez román térségeknek is kárára válna. Ha magyarkérdésről van szó, a többségnél az inkább dögöljék meg a szomszéd kecskéje is elv érvényesül.
Sok víznek kell még lefolynia a Dâmboviţán, hogy a román elöljárók nacionalista érzelmektől mentesen lássanak egy-egy ilyen jellegű kérdést, amíg elfogadják, a többségében magyarok lakta Székelyföld fejlődése nemcsak az itt élő magyarokat, de az egész országot gazdagítja, amíg belátják, az autonómia nem jelent függetlenséget, s kár saját nemzetüknek ártaniuk csak azért, hogy nehogy a fránya magyaroknak jobb legyen.
