Kedves olvasónk, Fekete István (Bölön, Kisbölön u., 296) írja, hogy érdeklődéssel olvasta lapunkban azt a hírt, amely szerint Bukarestből visszahozzák Gábor Áron ágyúját. — De hol van annak a párja? — kérdezi, mert 1952-ben ő inas volt a múzeummal szemben, és az inasok közül többen egy áldott héten át semmisítették meg a fegyvereket, s akkor két ágyú volt, amelyet ki kellett fúrni 22-es fúróval. A kardoknak az élét le kellett köszörülni, a pisztolyokat is ki kellett fúrni, meg a fegyvereket is hatos fúróval.
,,76 éves vagyok, ahogy még emlékszem a sok inasra, innen, a faluból hárman voltunk. Én, Kisgyörgy Imre, Nagy Tamás. Szentgyörgyiek: Szénégető József Dódi, Benő Laci, Szonda György, Kölcze János, Tyihák András, Szabó Gyula, ezek gidófalviak voltak: Sonka Lázár, Vörös Pál, innen voltak még mások is, de már nem emlékszem a nevükre.
A segédek. Ördög Árpi és még három segéd.
Kovásznáról: Tóró Vilmos, Vajna József, Tarcsi Sándor, Kovács Sándor."
,,Ágyú nem egy volt, hanem kettő — emlékezik levélírónk —, és a 2-es Líceumban tiszti iskola volt, ahol ismét két kicsi ágyú volt kitéve. Az akkori rajoni első titkár Bugyi Pál volt."
Fekete István arra kér bennünket, lapszerkesztőket, hogy nézzünk utána a második ágyúnak is, ,,mert ami a miénk, azzal ne verje senki a mellét, mert sok mindenünk van, és mindegyiket megilleti, hogy ami az övé, az legyen az övé".
Mindezzel messzemenően egyetértünk.
Gábor Áronnak egyetlen ágyúja került elő 1906-ban, amikor az épülő kézdivásárhelyi kórházépülethez vízvezeték számára árkot ástak. A Székely Nemzeti Múzeumban lévő másolat Kézdivásárhelyen készült az Iprofil műhelyében azzal a társával együtt, amelyet a Céhmúzeumban láthatunk.
Gábor Áron ágyúi, illetve a Kézdivásárhelyen öntött ágyúk sorsáról és a feltételezett rejtekhelyekről Albert Ernő írt kimerítő és olvasmányként is izgalmas tanulmányt, amely a Székely Nemzeti Múzeum Határőrvidék II., 1762—1918 című kiadványban olvasható, és elkötelezett kutatókra vár, hogy például a Bucsinban elásott ágyúk hollétét a múlt század ’40-es éveiben megkezdett kutatások folytatásával kiderítsék, amiről kisborosnyói Joós Elek és fia, Imre, a Székely Mikó Kollégium egykori rajztanára tudósított.
Egy ágyúmásolat a berecki Gábor Áron-múzeum udvarán is látható, amelyet Mosonmagyaróváron öntöttek. Tekintettel a székelység önismereti szimbólumát övező széles körű érdeklődésre és általános tiszteletre, meggondolandó, hogy az egyetlen megmaradt ágyú hazaérkezése alkalmával nem kellene-e Albert Ernő tanulmányát és egyéb vonatkozó írásokat füzetbe foglalva kiadni, szélesebb olvasói kör számára is hozzáférhetővé tenni?
