Kedves olvasónk, Fekete István (Bölön, Kisbölön u., 296) írja, hogy érdeklődéssel olvasta lapunkban azt a hírt, amely szerint Bukarestből visszahozzák Gábor Áron ágyúját. — De hol van annak a párja? — kérdezi, mert 1952-ben ő inas volt a múzeummal szemben, és az inasok közül többen egy áldott héten át semmisítették meg a fegyvereket, s akkor két ágyú volt, amelyet ki kellett fúrni 22-es fúróval. A kardoknak az élét le kellett köszörülni, a pisztolyokat is ki kellett fúrni, meg a fegyvereket is hatos fúróval.
,,76 éves vagyok, ahogy még emlékszem a sok inasra, innen, a faluból hárman voltunk. Én, Kisgyörgy Imre, Nagy Tamás. Szentgyörgyiek: Szénégető József Dódi, Benő Laci, Szonda György, Kölcze János, Tyihák András, Szabó Gyula, ezek gidófalviak voltak: Sonka Lázár, Vörös Pál, innen voltak még mások is, de már nem emlékszem a nevükre.
A segédek. Ördög Árpi és még három segéd.
Kovásznáról: Tóró Vilmos, Vajna József, Tarcsi Sándor, Kovács Sándor."
,,Ágyú nem egy volt, hanem kettő — emlékezik levélírónk —, és a 2-es Líceumban tiszti iskola volt, ahol ismét két kicsi ágyú volt kitéve. Az akkori rajoni első titkár Bugyi Pál volt."
Fekete István arra kér bennünket, lapszerkesztőket, hogy nézzünk utána a második ágyúnak is, ,,mert ami a miénk, azzal ne verje senki a mellét, mert sok mindenünk van, és mindegyiket megilleti, hogy ami az övé, az legyen az övé".
Mindezzel messzemenően egyetértünk.
Gábor Áronnak egyetlen ágyúja került elő 1906-ban, amikor az épülő kézdivásárhelyi kórházépülethez vízvezeték számára árkot ástak. A Székely Nemzeti Múzeumban lévő másolat Kézdivásárhelyen készült az Iprofil műhelyében azzal a társával együtt, amelyet a Céhmúzeumban láthatunk.
Gábor Áron ágyúi, illetve a Kézdivásárhelyen öntött ágyúk sorsáról és a feltételezett rejtekhelyekről Albert Ernő írt kimerítő és olvasmányként is izgalmas tanulmányt, amely a Székely Nemzeti Múzeum Határőrvidék II., 1762—1918 című kiadványban olvasható, és elkötelezett kutatókra vár, hogy például a Bucsinban elásott ágyúk hollétét a múlt század ’40-es éveiben megkezdett kutatások folytatásával kiderítsék, amiről kisborosnyói Joós Elek és fia, Imre, a Székely Mikó Kollégium egykori rajztanára tudósított.
Egy ágyúmásolat a berecki Gábor Áron-múzeum udvarán is látható, amelyet Mosonmagyaróváron öntöttek. Tekintettel a székelység önismereti szimbólumát övező széles körű érdeklődésre és általános tiszteletre, meggondolandó, hogy az egyetlen megmaradt ágyú hazaérkezése alkalmával nem kellene-e Albert Ernő tanulmányát és egyéb vonatkozó írásokat füzetbe foglalva kiadni, szélesebb olvasói kör számára is hozzáférhetővé tenni?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
