Számos ígérgetés és félrevezetés után még az önálló egyetemet sem volt képes kiharcolni az RMDSZ, egyéb szép célokról — amelyeket minden választás előtt kihirdettek — nem is beszélve. Viszont büszkén ünnepli huszadik születésnapját!
1990 májusában én is büszkén álltam sorba, hogy sok társammal együtt beléphessek a Domokos Géza, Király Károly, Sütő András és társaik által alapított szövetségbe — amelyből aztán 2001-ben kiléptem, mert az RMDSZ harmadik kormányba lépése után rájöttem, hogy rossz úton jár, ide-oda himbálózik, nem tart ki esőben-szélben az elvei mellett. Azóta valóban minden román párt zászlaja alatt menetelt, a Nagyrománia Pártot kivéve — még szerencse, hogy ezek nem tudnak hatalomra kerülni. Itt megjegyzem, hogy az MPP-be nem léptem be, jelenleg ,,független" magyar ember vagyok...
Markó Béla kijelentése érthető, hiszen bárki a mennyországot választaná a pokol helyett, csak hogy egy szakasz frissen kinevezett pártkatonán kívül mi, többiek, a nagyobb rész a pokolhoz érezzük magunkat közelebb. Pedig nem vagyunk hibásak azért, hogy nyugdíjasok vagy munkanélküliek lettünk — és a tisztségbe helyezettek sem tehetnek arról, hogy egyhavi fizetésük felér egy nyugdíjas (millió nyugdíjas) egyévi jövedelmével. Tehát amiért valaki jól érzi magát, az nem azt jelenti, hogy mindenki jól van! Az RMDSZ-elnökkel ellentétben még azt sem látom biztosnak, hogy a következő választásokig, azaz 2012-ig kormányon maradhatnak. Esetleg szeretnének! Ahogy azonban a politikai helyzet alakul, jó, ha év végéig megtehetik — és ha ragaszkodnak tisztségeikhez, akkor eleve felemelt kézzel ülhetnek le ,,tárgyalni", illetve koalíciós partnerük javaslatait megszavazni!
Nekünk pedig — ha már ennünk sem lesz szabad — talán meghagyják a napi két liter víz árát.
LŐRINCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy