A mondás fogalmazásának tömörsége és lényegláttatása folytán nem csupán a szóban forgó egyetem, hanem az utódállamokba szorult, nagyhatalmi erőszakkal lemetszett vagy vegyes területeken élő nemzetrészek mindenikének sorsára vonatkozóan olyan fontos összefüggést ragad meg, mely akár a magyarkérdés európai rendezésének vezérelvévé teheti.

Hangzik pedig az aforizmatömörségű mondat a következőképpen:

,,Nincs és nem is lehet a népeknek olyan bűne, hogy békeszerződéssel vagy a hatalom erejével jogvesztésre ítéltessenek."

A mondat tehát ama gyakorlat jogosultságát, jogszerűségét vonja kétségbe, melyben a lemetszett nemzetrészeknek kijutott úgyszólván függetlenül attól, mely idegen nemzetállamba vetette őket a balsors, lett légyen az bosszúszomjtól elvakult vagy csak hidegen gyűlölködő, de saját erejét egyaránt mások rovására és nem saját forrásaiból gyarapítani kívánó Románia, Szlovákia et alia.

A magyarkérdés gyökere valóban ebben a vonatkozásban ragadható hát meg, egész néprészek kollektív és immár évtizedek óta tartó, társadalmi rendszerek változásain át is ható jogfosztásában, kisemmizésében, elnyomatásra vagy elüldözésre ítéltetettségében.

A mai Európához méltatlan a kollektív bűnösség tarthatatlan elvének és gyakorlatának megtűrése vagy pláne serkentése, nyílt vagy burkolt támogatása. Itt megragadva a dolog lényegét, a kérdés globális rendezésének is ideje lenne nekilátni az unió kínálta ama lehetőséggel élve, amely ezt az államok közti viszony elfajulásának veszélye nélkül is megvalósíthatóvá teszi.