Csutak István a tőle megszokott módon ismét működésbe léptetett egy riasztóberendezést, illetve meghúzott valamilyen vészféket, és a világhálón is terjedő elemezésben lesújtó véleményt alkot Székelyföld fejlesztési lehetőségeinek buta, bűnös és provinciális elpackázásáról, azaz az EU LEADER-programjának székelyföldi lefékeződéséről, még mielőtt ez a vonat elindult volna. Csutak kisesszéjének hasonlataiban a székelyföldi haladást jellemezve két járművel, a vonattal és az (éti) csigával operál.
A vonat abban az összefüggésben szerepel, mint amiről újra lemaradtunk, mint hányatott történelmünk során annyiszor. A csiga haladásunk iramát szemlélteti, illetve még ezt sem, mert ,,sutty, eltűnik a bokorban".
De mielőtt erről szólnánk, lássuk, mi is ez a kellemetlen hangzású és bennünk visszatetszést kiváltó Leader kifejezés, amelyet lídernek ejtünk, és ennek következtében a nyelvünkbe befészkelődött román szóval, az annyiszor lejáratott (párt)vezérrel, a líderrel azonosítunk.
Az EU-ban 1991 óta használatos betűszónak ehhez semmi köze. Francia forrást kell keresnünk mögötte (Liaison Entre Actions pour le Development de l’Economie Rurale), azaz közösségi kezdeményezés a vidék gazdasági fejlesztése érdekében. A líder szó példája is sugallja, hogy az idegen nyelv közvetítésével érkező fogalmakat Apáczai Csere János szülőhazájában nemcsak illik, hanem szükséges is magyarítani, mert másképp a tartalmuk is idegen marad. A ,,líder-programot" egyszerűen térségfejlesztési programként kellene meggyökereztetni.
A térségfejlesztési programról annyit jegyezzünk meg, hogy két évtized folyamán az EU egyik legsikeresebb kezdeményezése volt. A vidékfejlesztési lehetőségek kiaknázásának feltételeit számunkra is lehetővé tették. Voltak is erre kísérletek, teljes eredménytelenséggel sem kell éppen számolnunk, de Csutak országos kitekintésű elemzéséből kiderül, hogy 2009 nyarán a Nemzeti Vidékfejlesztési Program keretében a LEADER-akciócsoportok létrehozását támogató pályázatra a tervezett 200-as felső határ ellenére országosan 117 igénylés érkezett be, és ezek mindenike nyertesnek nyilváníttatott. Hargita megyéből három — ezek sem fedik le a megye egész területét —, Kovászna megyéből 1, azaz egyetlenegy.
Csutak azt állítja, hogy ha lett volna valakiknek a helyi közösségekkel legalább elvi szinten egyeztetett Székelyföld-koncepciója, a térségfejlesztés helyi akciócsoportjaival teljes székelyföldi hálózatot lehetett volna kiépíteni, amelynek húszszázalékos önrész esetében a működtetési költségeit az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap finanszírozná. Apácától, Ürmöstől Koronkáig — jegyzi meg epésen. ,,A kistérségek összefogása révén, megyehatárok fölött átívelő, összefüggő LEADER-térség lehetett volna Székelyföld, megteremtve a helyi közösségek autonómiájának alapkövét" — állítja Csutak.
Igen, mert az autonómia alapköveinek lerakására vagy le nem rakására megy ki a játék. A helyi térségfejlesztési akciócsoportok, amelyek működését uniós szabályok írják elő, a helyi önkormányzatok, vállalkozók, társadalmi szervezetek és magánszemélyek partnerségén alapulnak (alapítványok, közalapítványok, egyesületek, közhasznú társaságok, egyházak, települési önkormányzatok, önkormányzati működtetésű intézmények, a helyi gazdasági élet szereplőiként elismert, köztiszteletben álló személyek). A program létrehozásakor (1991!) az akkor még tizenöt ország célja az volt, hogy megállítsa az egyre elszegényedő és elöregedő vidéki térségek leszakadását. A LEADER-térségek határa nem feltétlenül esik egybe az adminisztratív és statisztikai kistérségek határaival. (Azért emlegettük Apácát, Ürmöst, hogy ezt is jelezzük.) A program célja, hogy serkentse a vidéken élők gondolkodásmódját, gyámolítsa az öngondoskodást, hisz maguk dönthetnének a helyi fejlesztésekről.
Nos, Csutak szerint ez a vonat is elment, s a csiga besuttyant a bokorba. Pedig azt se mondhatni, hogy nálunk nem voltak figyelemre méltó kezdeményezések a LEADER-program lehetőségének megismertetésére. Csupán a lapban megjelenített adatok és reflexiók alapján is látni lehet, polgármesteri eligazítások, elemzések egész sora lett volna hivatott arra, hogy a hivatalok, civil szervezetek tudomást szerezzenek a felkínált lehetőségekről. Dr. Demeter János megyei tanácsi alelnök ez irányú erőfeszítéseire érdemes és hasznos lett volna odafigyelni. Többek között.
Az egymás tisztességét, becsületességét, hozzáértését lefitymáló, ezt rongáló, a mindennap farkast kiáltó erőlködések, egymás lejáratásának ártalmas gyakorlata semlegesít, megsemmisít vagy önmaga ellenére fordít rengeteg, a közösségépítésre ösztönző gondolatot és kivitelezési kísérletet.
A kárpálózás — tudtam, hogy a számítógép helyesírási programja hibaként jelzi a szót, amely karattyolást jelent, szitokszóként gyalázkodásra volt valaha használatos —, szóval a kárpálózás ellepi kis- és nagyközösségi közéletünket.
És ezt nem más, mi hozzuk a nyakunkra.
És eközben elszáll az önszerveződés lehetőségének minden madara, és vele repül, ábránddá szelídül az autonómia is.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
