Elnökünket és kíséretét palotájában fogadta villásreggelin Akihitó japán császár és neje, Michikó. A román császár, Băsescu felesége, Marichico is részt vett a früstükön. Sajnos, a jelentések nem szólnak arról, ami minket, a császári palotákba soha el nem jutókat érdekel.
Azt, hogy vajon mit is ettek reggelire. Idehaza tudjuk, hogy a politikusok nemcsak reggelire eszik egymást, hanem egész nap. Nem elég, hogy szegény Geoană már a pezsgőt is megitta előre a medve bőrére, és nem lett államelnök, utána párttársai nem akarták pártelnöknek vagy párttitkárnak, most ráadásul ellenfelei ki akarják enni a szenátus elnöki székéből. A Vatra maradéka meg Markó Bélát eszi azért, mert magyarul írt levelet a magyar iskolaigazgatóknak. A Japánból küldött tudósításokból az derül ki, hogy miről nem tárgyaltak. Például kerülték a politikai és gazdasági témákat. De hát akkor vajon miről is folyt a disputa? Több, mint valószínű, az időjárásról. Azt is gyanítom, hogy az elnök és sleppje direkt azért ment Japánba, mert ott jobb volt az idő. Bukarestben a havazás miatt autókkal nehezen lehetett közlekedni. Ezért az elnök és kísérete félt, hogy nem tud munkába menni a Cotroceni-palotába, illetve kormányozni menni a Victoriei-palotába. Inkább elrepültek Japánba. Ugyanis az egyedüli tömegközlekedési eszközök, amelyek ugyan félórás késéssel, de közlekedtek, a repülőgépek voltak. Így könnyebb volt eljutni Japánba, mint Bukarest egyik végéből a másikba. Honfitársaink elmentek a császárhoz, reggeliztek, és még kölcsönt is kértek: 315 millió eurót. Hát, ha nekem ilyen vendégeket kellene fogadnom, akik nem elég, hogy a nyakamra jönnek, jól bereggeliznek, és a végén még pénzt is kérnek, akkor én is ferde szemmel néznék rájuk, mint a japánok a mieinkre. Aztán azt sem értem: minek kell nekünk pénzt kérnünk, amikor az államfő elégedetten számolt be arról, hogy a válság ellenére tavaly a Román Nemzeti Bank valutatartaléka 25 milliárd euróról 32 milliárdra nőtt? Akkor miért nem adunk mi kölcsönt, nagy kamatra, a japánoknak?
