A felső-háromszéki kötött székely kapu dupla galambdúca állványon, a kapu alkatrészei a múzeumudvar pázsitjára állított állványokon várakoznak az utolsó simításokra, hogy a hét méter hosszúságú sapkafa és a testes galambdúc szállítására alkalmas jármű Haszmann József, Lajos és László kíséretében a kunhalmairól, gyógyfürdőiről neves alföldi településre utazzon. Nekünk, háromszékieknek a Hortobágy, Berettyó melléki mezőváros azért is érdekes, hogy a határában szintén fellelhető a Csörsz árka vagy Ördögárok, amelyről a mi Rétyi Nyírünk és az ehhez fűződő mondák nevezetesek. Haszmann József tartogat számomra más meglepetést is. Az udvarról beinvitál a faragóműhelybe, ahol a kapu számomra addig ismeretlen ékessége a különböző tartósító kenceficékre vár. A kaputükörbe egy felnagyított tarsolylemez mintázatát faragták. Az ázsiai ornamentika a kapufelirattal összhangban az Árpád-kort, a honfoglalást megelőző időket is képbe hozza, s a kaputükör másik oldalán található művészi faragású, 1903-as városcímer a 13. század elejéről adatolt település, a magyarság ezerszáz éves történetének folytonosságát érzékelteti.

Nem csak az alföldi település históriáját, hanem a Kárpát-medence egészének történetét, mert az építményen helyet kapott az is, hogy a kapu Alsócsernátonban, Háromszék megyében készült.

Minderre mintegy ráadásként azt is megtudom, és látom is, hogy egy másik székely kapu szintén útra készen pihen a múzeumudvar pázsitján. Ez a sárréti Szeghalomra utazik, Békésbe, ahol a katolikus temető bejáratát díszíti majd. Születésének érdekessége, hogy a kapuállítás költségeit egyetlen, Szeghalomról Németországba származott férfi vállalta.