A mosoly a világ egyik legszebb emberi megnyilvánulása. Lehet meleg, szívből jövő, ironikus, könnyed, intelligens... Ahhoz, hogy maximális eredménye legyen, és maximális megelégedést adjon, gyakorolni sem árt — írja Angus Trumble ausztrál művészettörténész, aki A mosoly rövid története című könyvében járja körül a témát.
A mosolynak meglepő földrajza és nagyon személyes története van, amely hellyel és idővel változik, és egy-egy kultúra tükre. Az ember mosolyog már az anyaméhben is, mivel ez fiziológiai válasz arra, hogy jól érzi magát.
Minden kultúrának megvannak a maga társadalmi konvenciói arról, hogyan juttassa el örömteli érzéseit. Trumble az amerikaiakat és az angolokat veszi példának. Azonos nyelv, de két különböző mosolymód. Az amerikaiak felhúzzák szájuk sarkait, és kimutatják felső fogsorukat, az angol mosoly zárt ajkakkal történik, mintha fintort vágnának.
A mosoly területén tett körutazása során a szerző rájött, hogy létezik hamis mosoly is, amely az igazival ellentétben nem veszi igénybe sem az arc, sem a szem izmait. Ilyen a ,,Pan Am"-mosoly — írja, mivel emlékeztet a régi amerikai légitársaság hostesseinek kifejezéstelen arcára, amellyel az utasokat üdvözölték. Érdekes megfigyelése az is, hogy az ajakrúzspiac akkor lendül fel a legjobban, amikor egy ország gazdasági helyzete rossz. Úgy véli, hogy a nők ajakfestéssel pótolják a mosolyt, amelyre ilyenkor nehezen fakadnak.
A ma embere gyakrabban és nyíltabban mosolyog — állapítja meg könyve végén Trumble. A fogápolás fejlődése következtében ugyanis szebbek lettek a fogaink, nem szégyelljük mutogatni őket, nem úgy, mint két évszázaddal ezelőtt, amikor ez közönséges dolognak számított. Ezenkívül a mosolyokat jobban sikerül megörökíteni is modern, gyors fényképezőgépekkel, amelyek előtt nem kell — mint a régiek előtt — addig állni mozdulatlanul, míg kialszik szemünkből a fény, és elernyednek a mosolyt helyén tartó izmok.
(MTI-Panoráma)
