Negyedéves várakozás után megjelent a Barabás Miklós Céh nyolcvanadik évfordulójára rendezett, 2009. őszi sepsiszentgyörgyi kiállítás katalógusa, illetve — a volumenére tekintve — albuma. Ez a BMC történetének második vaskosabb egyesületi kiadványa (az első a 70-es években jelent meg, akkor, amikor a Céh már harminc éve nem működhetett).
A katalógus-kötet igényesen tárja az érdeklődő elé a Barabás Miklósról elnevezett képzőművészeti egyesület első (1929—1945) és második (1994—) periódusának kultúraformáló, a kisebbségi erdélyi művészeti életet meghatározó szerepét. A BMC a két világháború között a transzszilván képzőművészeti megnyilvánulás legmeghatározóbb fóruma volt, a térség képzőművészetét formáló kiváló alkotók megnyilvánulási tere. Az itt, szervezett keretek között alkotó és kibontakozó művészek a későbbi évtizedeknek, sőt, mondhatni, a ma alkotó generációknak is befolyásoló, irányformáló mesterei voltak. A hagyományokba mélyedő, onnan táplálkozó, a kisebbségi sorsot a nemzeti értékek felmutatásával megkönnyítő, magába zárkózó témaválasztással bélyegezték meg korabeli és későbbi kritikusok az egyesületet. A 20-as, 30-as évek alkotói valóban egy erdélyi, sajátosan magyar művészeti légkört képviseltek, de többségük a nagybányai hagyományok mellett az Európa-szerte kibontakozó avantgárd irányultságok értékeket átértelmező, problémafelvető aktivizmusát is elfogadták. Ez az akkori szemléletváltás, expresszív képalkotói tendencia kisugárzik a mai kortárs erdélyi alkotók táborára is.
A rendszerváltozás utáni, posztkommunista időszakban újjáalakult Céh már több, felemelkedő erdélyi képzőművészeti szervezet társaságában talált újra magára, és többnyire a „nagy öregek" által kitaposott nyomvonalon haladt. Az ekkor az egyesületbe belépő középgeneráció kísérletezőbb megnyilvánulásokat szorgalmazott ugyan, de szorosan a mesterei útvonalán, kijelölt eszmeiségével. A legfiatalabb generáció — ahogy ezt az őszi tárlaton való részt vállalásuk is mutatta — a XXI. század szerteágazó, bátran kísérletező és helyzetfelismerő légkörében, figyelemfelkeltően alkot. Ettől a történelmi, törésvonalak által tagolt áthajlástól vált széles körű palettává maga a tárlat és a most megjelentetett album.
A kiadvány Vinczeffy László képzőművész, az évfordulós tárlat kurátorának előszavával indul, majd Jakobovits Miklós BMC-elnök és Makovecz Imre köszöntésével folytatódik. Az album elméleti gerincét a szervezet életét behatóan kutató Murádin Jenő művészettörténész átfogó tanulmánya képezi. Ez részletesen kitér a Céh történeti távlataira, az előzményekre, a szervezésre, a számos rangos kiállítás sorára, a szocialista éra átmeneti időszakára, eljutva az újjászervezést és a céhes székházavatót magában foglaló jelenkori tendenciákig. A 80 éves emléktárlaton több mint 150 alkotótól bemutatott műalkotások minőségi reprodukciói uralják a katalógus vizuális részét. Köszönhető mindez Henning János és Kopacz Attila célratörő hozzájárulásának. Az album a tárlaton részt vevő egykori és mai céhtagok kissé hiányos, de dokumentációs szempontból előnyös életrajzi adatainak ismertetésével zárul.
