Egy begyógyítatlan seb története

Ismeretes a tragikomédiába illő próbálkozás, mely e hiányt a kilencvenes évek elején egy ma ,,grandiózusnak" minősített építménnyel próbálta orvosolni, annak végigvitelére azonban már nem futotta az időközben elapadt erőkből. A ma valóságos betonkísértetként, befejezetlensége teljes ,,pompájában" a központban éktelenkedő épületváz közben más kézbe került, végső rendeltetését azonban máig sem nyerte el. A más megoldás keresésére kényszerült városi adminisztráció viszont végre fellélegezhet: a volt mozi épülete megfelelő e célra, a városi tanács ez alkalomból elkezdheti az előmunkálatokat.

Az épület átvételét azonban egy viszonyainkra jellemző intézményi — nevezzük finoman így — furcsaság bonyolíthatja. Az épületet korábban is a mozivállalattól bérlő személy, aki hétvégeken diszkót működtet ott, nemrég elérte, hogy szerződését újabb három évre meghosszabbítsák. A sepsiszentgyörgyi hasonló helyzet, rossz tapasztalatok ismeretében kérdezzük Thiesz János alpolgármestertől: lesz-e fennakadás amiatt? Elhangzott a városi tanács ülésén, hogy a bérlő beérné egy cserével.

— Én is úgy tudom, a bérlő kiürítené a mozit, és megelégedne egy kisebb helyiséggel, ahol talán nem is diszkót, hanem valami pizzázót, éttermet szeretne működtetni. Ha azt akarjuk, hogy legyen színházunk stb., akkor talán elfogadható, hogy ott az előtérben ő is fenntarthasson egy ilyesmit.

Mindez, ha nem is teljes egészében, de nagyjából egybevág azzal, amit a bérlő tudósítónknak év elején nyilatkozott: „Egyed Gábor, a mozit bérlő vállalkozó elmondta: neki mindegy, hogy kinek fizet, viszont továbbra is bérelni szeretné az épületet. Hogy a továbbiakban milyen tevékenységet folytat benne, arról a helyi önkormányzattal egyeztetni fog. Egyelőre az előcsarnokban pizzázóra gondolt."

Az alpolgármester szerint az épület tartószerkezete szilárd, de mivel évtizedek óta nem gondozták, komoly felújításra szorul, új széksorok, bútorzat stb. kell bele, férőhelyeinek száma 250 körüli. A város költségkiegészítés formájában fog a tervre pénzt kiutalni az idén, a munkálatoknak jövőre lehet majd nekikezdeni.

A kérdés előtörténetéről megtudom, hogy amióta az 1977-es földrengéskor meggyengült régi városi kultúrházat annak idején omlásveszélyessé nyilvánították, a településnek nincs művelődési háza.

— Sok éven át kényszerűségből a mozi épülete is megtette, filmvetítés mellett alkalmanként előadások is megtarthatók voltak benne. Idővel azonban ugyanaz történt itt is, mint az egész országban: ahogy a filmnézők száma drasztikusan hanyatlott, a vállalat diszkó, játékterem stb. céljára adta bérbe a filmszínházakat, erre a sorsra jutott a mienk is.

Csakhogy itt évtizedekig megszűnt a színpadi szereplés majd minden lehetősége. A városi klub kis színpada e tevékenységre, mint ismeretes, nem igazán alkalmas.

— Én mint akkori igazgató, emlékszem, 2003-ban fordultunk először még Răzvan Teodorescu minisztersége idején a kultusztárcához megoldást keresve, hogy adják nekünk a mozit, hivatkoztunk a város, a fürdővendégek érdekére is… Mára lett belőle valami…

Megpezsdítené a város életét

A ,,lassú, elodázott megoldások" országában annál fontosabb, hogy a jövőt illetően kiforrott elképzelésekkel rendelkezzünk. A vitát, eszmecserét ezúttal megnyitjuk, Tordai Cecília művelődési házi igazgatót hallgatván meg, aki különben a tanácsnak is tagja lett legutóbb az MPP színeiben.

— Idelátni szemben a patak túlsó partján a még mindig Győzelem (hol van már az a Victoria, testvérek!) névre hallgató mozi épülete, oly közel és mégis oly távol. Gondolja, hogy belátható időn belül beköltözhet oda a művelődési ház?

— A létező szerződés, remélem, nem lesz akadály, szerintem ott új szerződéseket kell kötni, ott feltételek léteznek, melyeket mindenkinek teljesítenie kell, és az ellenőrizhető. Remélem, a tanács mindent el fog követni, hogy év végéig birtokon belül legyünk.

— Milyen tevékenységeket lehet vagy kell átköltöztetni a mostani, szűkösnél is szűkebb klub épületéből, ahol felsorolni is sok, hány intézmény szorong összezsúfoltan ma?

— Erről nem tárgyaltunk még, de személyes véleményemet elmondhatom. Az épületben van pár irodahelyiség, de a fő az előadóterem, mely létszükséglete a városnak, és felhasználása mindenképp megpezsdítené a város életét. Ha havonta vagy sűrűbben itt léphetne fel a megye két színháza, a Háromszék Táncegyüttes, az M Stúdió vagy mások, megváltozna a város egész kulturális légköre. De úgy vélem, sok kezdeményezés felkarolására is szükség lenne, melyek részben a mostani klubban felszabaduló termekben folyhatnának. Közösségfejlesztő tevékenységekre gondolok. Maradhatna a mostani épületben a táncház, a filmklub, a kézműves-foglalkozások, egyebek. Ne feledjük, ide tartozik a csomakőrösi művelődési ház és a képtár is, ahol folyton vannak kiállítások. Annak is terjeszkednie kellene, akárcsak a könyvtárnak, de nagyon kis helyre van bezsúfolva. Az itteni kisebb teremben maradhatnának a könyvbemutatók, előadóteremnek is megfelelő adott esetben. De sok művelődési és civil szervezetnek székháza sincs, például a Kőrösi Csoma Sándor Egyesületnek, mely pedig húsz éve rendkívül értékes munkát végez. És még sorolhatnám.

Egyelőre ennyit, várjuk az olvasók hozzászólásait is. Itt csupán egyet idézünk — a 33 éve táncot oktató Horváth Zita sóhaját: „Nem is hiszem, hogy megérem!" Három évtizede várja, hogy tanítványai megfelelő színpadra állhassanak.