Ő, akinek igazán sok köze az oktatásügyhöz nincs, aki néhány évvel ezelőtt — vidámabb korszakában — nevetgélve mondta el egy tanévnyitón, hogy rossz tanuló volt, tanárait sem nagyon szerette, mégis államfő lett belőle, minden elnöki tekintélyét latba vetve próbálta lenyomni a kétkedő szülők képviselőinek, a megjelent szakszervezeti és politikai vezetők, egyetemi oktatók torkán a Miclea—Funeriu-féle törvénycsomagot. S hogy a tanügyről kialakult felettébb rossz véleményét minél plasztikusabban ecsetelje, az csúszott ki a száján, hogy a gyenge orvosképzés következtében a doktorok által felállított diagnózisok negyven százaléka téves. Mondta ő még ezt néhány évvel ezelőtt, akkor is az elnöki hivatal mellett felállított szakembercsoport egészségüggyel kapcsolatos jelentését idézte, akkor is cáfolatok ezrei jelentek meg. Most ellenben még francia forrásokat is felemlegetett, melyek szerinte azt írták, hogy elégedetlenek a romániai vendégorvosok teljesítményével.

Nos, a felhördülés most sem maradt el, nyilatkozott mindenki, aki él és szuszog, akinek köze van a szakmához. Órák múltán maga Băsescu is visszatáncolt, bizonyára az elnöki hivatal bölcsei figyelmeztették, kissé elvetette a sulykot, ilyen adat az általa emlegetett tanulmányban nincs, s a franciák elégedetlenségéről sem nagyon tudnak. Végül az inkriminált bizottság elnöke tisztázta: jelentésükben valóban az állt, hogy a kórházi beutalások mintegy fele indokolatlan volt, a betegeket a háziorvosok is meggyógyíthatták volna.

Természetesen senki nem állítja, hogy a hazai egészségügy versenyképes. De sem a fizetéses rendszer bevezetésével, sem a térítéses gyógyszerek csökkentésével, sem a kórházi ágyak egy részének radikális felszámolásával nem érhetnek célt. A versenyképes egészségügyhöz a jó orvosképzés mellett pénz kell, korszerű felszerelés s jól megfizetett szakember, aki nem készül külföldre. S kissé visszafogottabb államfő, aki nem kotyog bele olyasmibe, amihez nem ért.