2003-ban (ha jól emlékszem) az akkori melegvíz-szolgáltató kiragasztott a tömbház bejárati ajtajára egy cetlit, mely szerint, aki záros határidőn belül nem oldja meg a saját fűtését és melegvíz-előállítását, az magára vessen a következményekért, ugyanis a hőközpontokat felszámolják.
Így, ukmukfukk, röviden és tömören. Senkit nem érdekelt az érintettek véleménye vagy anyagi lehetősége, bár az illetékeseknek tudniuk kellett, hogy a járható út nem ez, hanem a hőközpontok és a hálózatok felújítása, korszerűsítése. Ezek hatásfoka jóval felülmúlja a kis kazánokét, tehát olcsóbban lehet fűtéshez és meleg vízhez jutni a nagyobb egységek által. A probléma szentgyörgyi megoldását valószínűleg nem a fizika és a hőtechnika törvényei döntötték el, hanem az üzleti érdekek. A korrekt megoldásra jó példa a marosvásárhelyi Tudor negyedbeli hőközpont felújítása és a vezetékek cseréje szigetelt csövekkel. Itt a gáz- és melegvíz-számlák jóval alacsonyabbak, mint bármely gáztüzelésű saját hőközpont esetében. Utána lehet nézni. Ennyit jelentett a törődés a város polgáraival. Más vonatkozásban is vannak hasonló sejtéseim, de azokról később.
Mint sokan mások, hirtelen bankkölcsönt vettem fel, és saját hőközpontot szereltettem. Az engedélyezés és a gázkiutalás megszerzése után megcsináltattam a szükséges tervrajzokat, utána a kivitelezésre és a még esedékes ügyintézésekre szerződést kötöttem egy helybeli céggel. A munkálat megesett, a nem kevés árakat/díjakat maradéktalanul kifizettem.
Most azonban, amikor egy karbantartó céggel akartam szerződést kötni, kiderült, hogy a kazánnal törvénytelen helyzetben vagyok, ugyanis nincsen a birtokomban a műszaki átvételi jegyzőkönyv (proces verbal de recepţie tehnică/Instalaţie de utilizare), csak az üzembe helyezési jegyzőkönyv (proces verbal de punere în funcţiune). Amikor panaszt tettem, a szerelőcég vezetője égre-földre esküdözött, hogy nem ő, hanem a gázszolgáltató a ludas a dologban, majd lerázott, mint kutya a vizet. A gázszolgáltatónál rendesek voltak, megnézték, nem maradt-e náluk a jegyzőkönyv, de nem. Tehát nem ők, hanem a szerelőcég a hibás. Ugye ismerős a játék? Az ütők az intézmények, hivatalok, pénzéhes cégek kezében, a labda a nem informált adófizető. A gázszolgáltató embere azzal vigasztalt, hogy ne búsuljak, mert talán csak az ezredik vagyok a pórul jártak listáján. Közölték ugyanakkor a törvényesség helyreállításának egyetlen lehetőségét is: újracsináltatni a teljes dokumentációt. Elkeseredtem, de belevágtam. Új szórakozás, nem kevés új pénz.
Ezek után az illetékesektől a következő kérdésekre szeretnék választ kapni:
1. Abban az esetben, ha a kazán szerelése pontosan a dokumentáció szerint történt, a működési körülmények sem változtak, miért kell a dokumentumokat újból megcsináltatni?
2. Egy tervrajz mi okból veszíti el érvényességét egy év után?
3. Melyek azok a törvények, rendelkezések, szabályok, amelyek alapján kérik ezeket az illogikus eljárásokat?
4. Ha léteznek ilyen pénzzsaroló kitételek, miért nem változtatják meg azokat, hiszen nyilvánvalóan csak a pénzre utaznak, az embert semmibe sem veszik?
Ezeken tűnődve jutott eszembe a vízóra-szerelési hullám. Valakik okosan kiszivárogtatták, hogy egyéni mérés esetén csak a mért mennyiséget kell fizetni. Szintén okosan bizonyos dolgokat elhallgattak. Az emberek egy része ráharapott, és máris fellendült az óraeladási üzlet. Csakhogy egyes honfitársaink nem a reális fogyasztást jelentették, s az illetékesek a főóra és az egyéni órák közötti különbséget az egyéni méréssel nem rendelkezők nyakába zúdították. A hideg és meleg vizes számlák értéke ez utóbbiak esetében a csillagos eget súrolta (esetemben is). Mit volt mit tenni, újból fellendítettük az üzletet. A reális jelentések kezdtek állandósulni, ugyanis közös fellépéssel a csalók körmére koppintottunk. Ekkor, mit ad Isten, a vízszolgáltató bejelenti, hogy az egyéni mérések nem eléggé pontosak (ez az a bizonyos okos elhallgatás), a főórák igen, s ezért a már említett különbséget arányosan fel kell osztani a lakók között. Ráadásul, bár nem azok szerint számláznak, az egyéni vízórákat megszabott időközökben hitelesíteni kell. Ez, ugye, egy másik jó üzlet.
Ezek után arra is választ szeretnék kapni az illetékesektől — törvénycikkelyre hivatkozót —, hogy miért vagyunk kötelesek a csupán informális célokat szolgáló vízórákat újból és újból hitelesíteni. Miért verik át lépten-nyomon a törvények, rendelkezések útvesztőjében eligazodni képtelen állampolgárt? Azért, mert még mindig csak alattvalók vagyunk?
Ferencz László, Sepsiszentgyörgy
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
