Meggyőződésem, nincs! Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat is, hiszen eredményeikkel öregbítették a magyar nemzet hírnevét, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Kötelessé­günk tehát, hogy adott pillanatban megemlékezzünk az anyaországi és a határokon túl élő legnagyobbjainkról, eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, s méltóképpen tiszteljük sportnagyságukat.

Kőbán Rita

A magyar kajak-kenu sportot, ennek ,,hajóraját", meggyőződésem, egyetlen magyarnak sem kell bemutatni. Csodá­latos, amit eddig felmutatott. A sok-sok ,,kapitány" közül hadd térjünk ki egyre, aki április 10-én ünnepli 45. születésnapját, aki közel három évtizedes versenyzői pályafutása alatt nyert két olimpiai arany-, négy ezüst- s egy bronzérmet, a világbajnokságokon kilencszer állt a dobogó legmagasabb fokára, tízszer ezüstérmet és hatszor bronzérmet vett át. És akkor még nem említettük az Európa-bajnokságokon szerzett érmeit: három arany-, két ezüstérem. Utolsó olimpiáján, 2004-ben ő volt a magyar csapat zászlóvivője, a vízen pedig ezüstéremmel búcsúzott a játékoktól. Csodá­latos teljesítmény, melyre büszke lehet minden magyar.

Rita a Ferencvárosban kezdte pályafutását (1977), majd a Csepel SC-ben folytatta (1982-től), és az UTE színeiben fejezte be. Ő igazán elmondhatja, hogy mindent megnyert, amit egy sportoló megnyerhet. Közben szakedzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán, a Kereskedelmi és Iparkamara etikai bizottságának, majd a Magyar Olimpiai Bizottságnak lett a tagja, tehát túl a hullámokon is nagy a tekintélye.