2007. augusztus 17—20-án a civil lustra napjait éltük át, otthoniak és elszármazottak. Az összetartozás jó érzés. Köszönjük azoknak a sokaknak, akik azon fáradoztak, hogy ezt a jó érzést lelkünkben érezhessük.

Az ünnepségsorozatot figyelte és hírül vitte a média, bárki láthatta a Maksán, Perkőn, Ojtozban történteket, a hatalmas tömeget, a falunapok eseményeiről már kevesebb szó esett. Ezek egyikéről szeretnék egypár mondatot leírni.

Lemhény, 2007. augusztus 17. Az ünnepség a polgármesteri hivatal tágas udvarán kezdődött, ide várták a község lakóit és elszármazottait a községháza és a tantestület tagjai ünnepi öltözetben, az ifjúság pedig szívet melegítő székely ruhában. A szavalatok, a zene, a találkozó emlékére állított kopjafa, a színes gyermeksereg olyan volt, mint egy májusi virágoskert piros tulipánokkal.

A székely himnusz közös eléneklése után a polgármester svédasztal mellé hívta a vendégeket, résztvevőket egy kis ismerkedésre, beszélgetésre.

A délutáni program az iskolások műsorával kezdődött. A kultúrterem színpadán lemhényi lakodalmas szokásokat és gyermekjátékokat elevenítettek fel. Jólesett végre hallani vidékünk népdalait. A legnagyobb népszerűséget a két aprócska táncos nyerte el, a közönség nagy szimpátiával figyelte táncos igyekezetüket, amikor pedig a Bújj-bújj, zöld ág aranykapui lettek, és összekulcsolt karjaik közt próbált átpréselődni kétrét görnyedve a többi táncos, vastapastól és önfeledt kacagástól lett hangos a terem.

A műsor után két kiállítás nyílt az iskola épületében.

A földszinten a népi alkotótábor résztvevői állították ki munkáikat, míg az emeleten az én bábszínházas múltam, mostani alkotásaim kerültek bemutatásra.

Az alkotótáborban lemhényi mesterek oktattak fafaragásra, szövésre, kézimunkázásra. A terem közepén állt a szövőszék, székely szőtteseket is szőttek rajta, meglepetésemre a hajdani dajkám (80 éves elmúlt) tanította szőni a gyermekeket, aki azután az én kiállított munkáimat is számba vette.

Egy kicsit szorongtam, de aztán rájöttem, nincsen okom rá. Nagyon sokan jöttek gyermekek, fényképezni is tudó maroktelefonjaikkal. Át-átolvasom a vendégkönyvbe írtakat, hollandok, budapestiek, kézdivásárhelyiek, bereckiek neveit találom.

A lemhényi polgármester és hivatala, az iskola tantestülete és úgy általában a falu értelmisége, gazdái és vállalkozói fiatalok. Az átlagéletkor 30—35 év körüli, remény lehet rá, hogy fellendítik a község gazdasági és kulturális életét.

Akik fényképeztek, albumjaikban megőrzik ezeket a fotókat, elmesélik gyermekeiknek, unokáiknak... volt egyszer egy találkozó.... A Háromszékiek Magyarok Világtalálkozója az Úrnak 2007. esztendejében, augusztus havában.

2007. augusztus 27., Marosvásárhely

Sigmond Eliz