2007. augusztus 17—20-án a civil lustra napjait éltük át, otthoniak és elszármazottak. Az összetartozás jó érzés. Köszönjük azoknak a sokaknak, akik azon fáradoztak, hogy ezt a jó érzést lelkünkben érezhessük.
Az ünnepségsorozatot figyelte és hírül vitte a média, bárki láthatta a Maksán, Perkőn, Ojtozban történteket, a hatalmas tömeget, a falunapok eseményeiről már kevesebb szó esett. Ezek egyikéről szeretnék egypár mondatot leírni.
Lemhény, 2007. augusztus 17. Az ünnepség a polgármesteri hivatal tágas udvarán kezdődött, ide várták a község lakóit és elszármazottait a községháza és a tantestület tagjai ünnepi öltözetben, az ifjúság pedig szívet melegítő székely ruhában. A szavalatok, a zene, a találkozó emlékére állított kopjafa, a színes gyermeksereg olyan volt, mint egy májusi virágoskert piros tulipánokkal.
A székely himnusz közös eléneklése után a polgármester svédasztal mellé hívta a vendégeket, résztvevőket egy kis ismerkedésre, beszélgetésre.
A délutáni program az iskolások műsorával kezdődött. A kultúrterem színpadán lemhényi lakodalmas szokásokat és gyermekjátékokat elevenítettek fel. Jólesett végre hallani vidékünk népdalait. A legnagyobb népszerűséget a két aprócska táncos nyerte el, a közönség nagy szimpátiával figyelte táncos igyekezetüket, amikor pedig a Bújj-bújj, zöld ág aranykapui lettek, és összekulcsolt karjaik közt próbált átpréselődni kétrét görnyedve a többi táncos, vastapastól és önfeledt kacagástól lett hangos a terem.
A műsor után két kiállítás nyílt az iskola épületében.
A földszinten a népi alkotótábor résztvevői állították ki munkáikat, míg az emeleten az én bábszínházas múltam, mostani alkotásaim kerültek bemutatásra.
Az alkotótáborban lemhényi mesterek oktattak fafaragásra, szövésre, kézimunkázásra. A terem közepén állt a szövőszék, székely szőtteseket is szőttek rajta, meglepetésemre a hajdani dajkám (80 éves elmúlt) tanította szőni a gyermekeket, aki azután az én kiállított munkáimat is számba vette.
Egy kicsit szorongtam, de aztán rájöttem, nincsen okom rá. Nagyon sokan jöttek gyermekek, fényképezni is tudó maroktelefonjaikkal. Át-átolvasom a vendégkönyvbe írtakat, hollandok, budapestiek, kézdivásárhelyiek, bereckiek neveit találom.
A lemhényi polgármester és hivatala, az iskola tantestülete és úgy általában a falu értelmisége, gazdái és vállalkozói fiatalok. Az átlagéletkor 30—35 év körüli, remény lehet rá, hogy fellendítik a község gazdasági és kulturális életét.
Akik fényképeztek, albumjaikban megőrzik ezeket a fotókat, elmesélik gyermekeiknek, unokáiknak... volt egyszer egy találkozó.... A Háromszékiek Magyarok Világtalálkozója az Úrnak 2007. esztendejében, augusztus havában.
2007. augusztus 27., Marosvásárhely
Sigmond Eliz
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
