Hogy gyógyuljon a megsebzett világ...

2007. szeptember 8., szombat, Kultúra
Zsebében alma, arcán mosoly, hóna alatt hegedű. Rohan örömet osztani. És rohan, mert az egykor a színházban lábatlankodó két kisfiát egyetemen taníttatja. Van dolga a hegedűnek és gazdájának. Színházból megy nyugdíjba a szeretett és megbecsült muzsikus, László Mihály.

Egyszer aggódva állít meg az utcán: baj van, széthull a világ, gyere mesélj, mondj verset, én muzsikálok, hogy jöjjenek össze az emberek. Ebben — ott a járda szélén — megegyeztünk. Pár nap múlva meghalt.

Repültek az évek. Három évvel ezelőtt váratlanul meghívót kapok Magyarország egyik legrangosabb zenei ünnepére, az Egyházzenei Fesztiválra verset mondani. Aki meghívott, neves filmes és zenei alkotó, László Váradi Gyula. A színházban lábatlankodó egyik ,,kisfiú". Tegnap meghívást kapok a Szent József-plébániatemplomba. A szentmisén megszólal egy klarinét. A klasszikus szerzők műveit mesteri szinten megszólaltató művész szülei emlékének ajánlja játékát. És ,,szolgál" a Nagyboldogasszony-napi szentmisén európai hírű énekesünk, Szilágyi Zsolt és fáradhatatlan kórusvezető, énekes, Rózsa Imre mellett a Regensburgi Egyetem klarinétprofesszora, László József. A színházban lábatlankodó másik ,,kisfiú". Szolgál abban a templomban, ahol az apát halála előtt néhány nappal láttam szentáldozáshoz járulni...

Évtizedekig volt hűséges ,,játszótársunk" fűtetlen, elhanyagolt művelődési házakban. Unokája, a klarinétprofesszor fia államvizsgára készül — koncerttermet tervez. Kettőt.

Hogy legyen, ahol összejönniük az embereknek...

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1735
szavazógép
2007-09-08: Kultúra - x:

Arany János közöttünk

,,Ha a nagy világomlásból csak Arany művei maradnának fenn, a túlélők ezek olvastán is megsejthetnék: kik-mik voltak a magyarok."
(Keresztury Dezső)
Megilletődve állok a szobor előtt, mellyel a város tisztelte meg a Költőt, aki mindössze 65 évet élt, de gyönyörű örökséget hagyott reánk.
2007-09-08: Kiscimbora - x:

Csukás István: Kutya futóverseny

Mikor végre felébredünk,
én, a rigók s a kiskutyám,
meg is fürdünk, én s a rigók,
ő a csapot nyalja bután.
Hívom a kerti zuhanyhoz,
de csak megvetően csahol:
,,Mi vagyok én, talán kacsa?
Szőr van rajtam, nem kacsatoll!"