Arany János közöttünk

2007. szeptember 8., szombat, Kultúra

,,Ha a nagy világomlásból csak Arany művei maradnának fenn, a túlélők ezek olvastán is megsejthetnék: kik-mik voltak a magyarok."

(Keresztury Dezső)

Megilletődve állok a szobor előtt, mellyel a város tisztelte meg a Költőt, aki mindössze 65 évet élt, de gyönyörű örökséget hagyott reánk.

Örülök a szobornak, szívemből örülök, hiszen Arany számomra a legnagyobb, legkedvesebb és leggazdagabb szókincsű magyar lírikus. Kedves ez a kis park az Arany János utca előterében. A kora reggeli nap sugarai most próbálnak áttörni a lombok között, hogy aranyba foglalják a bronz ötvözetet. A fülemile, Családi kör, Tetemrehívás, Szondi két apródja, Rege a csodaszarvasról vagy a Buda halála költője itt kapott helyet, ebben a parkosított, apró kis közben az alsó-városban, de mégis a város szívverésében (bár Ő a tölgyek alatt szeretett üldögélni, a csendben).

Leteszem a koszorúk közé a magammal hozott virágot, és megköszönöm a Tőle kapott nevet, amit viselek, hiszen közel másfél évszázaddal ezelőtt, 1863-ban a Buda halálában Arany írta le először a Krimhildából általa magyarított női nevet. Íme Attila király levele hitveséhez a fenti eposzból:

,,Írja Ildikónak, Aladár anyjának,

Valamennyi között első asszonyának:

Udvara díszével fejedelmi társa

Vigadni siessen föl Budaszállásra."

Hogy a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójáról milyen élményeket vittek magukkal a hazalátogatók, nem tudni. Mi, itthoniak, a szülőhazában élők egy emlékművel gazdagodtunk. A Vargha Mihály alkotta sepsiszentgyörgyi Arany János-szoborral.

Köszönet érte.

Kudelász Ildikó

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1735
szavazógép
2007-09-08: Kultúra - Váry O. Péter:

Kovács László Attila első díjas (Nemzetközi magyar fotópályázat)

A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus a Magyar Fotóművészek Világszövetségével közösen idén hetedik alkalommal szervezte meg a Nemzetközi Magyar Fotópályázatot a nem magyar állampolgárságú, de magukat magyar nemzetiségűnek valló fotográfusok számára.
2007-09-08: Kultúra - László Károly:

Hogy gyógyuljon a megsebzett világ...

Zsebében alma, arcán mosoly, hóna alatt hegedű. Rohan örömet osztani. És rohan, mert az egykor a színházban lábatlankodó két kisfiát egyetemen taníttatja. Van dolga a hegedűnek és gazdájának. Színházból megy nyugdíjba a szeretett és megbecsült muzsikus, László Mihály.