,,Ha a nagy világomlásból csak Arany művei maradnának fenn, a túlélők ezek olvastán is megsejthetnék: kik-mik voltak a magyarok."
(Keresztury Dezső)
Megilletődve állok a szobor előtt, mellyel a város tisztelte meg a Költőt, aki mindössze 65 évet élt, de gyönyörű örökséget hagyott reánk.
Örülök a szobornak, szívemből örülök, hiszen Arany számomra a legnagyobb, legkedvesebb és leggazdagabb szókincsű magyar lírikus. Kedves ez a kis park az Arany János utca előterében. A kora reggeli nap sugarai most próbálnak áttörni a lombok között, hogy aranyba foglalják a bronz ötvözetet. A fülemile, Családi kör, Tetemrehívás, Szondi két apródja, Rege a csodaszarvasról vagy a Buda halála költője itt kapott helyet, ebben a parkosított, apró kis közben az alsó-városban, de mégis a város szívverésében (bár Ő a tölgyek alatt szeretett üldögélni, a csendben).
Leteszem a koszorúk közé a magammal hozott virágot, és megköszönöm a Tőle kapott nevet, amit viselek, hiszen közel másfél évszázaddal ezelőtt, 1863-ban a Buda halálában Arany írta le először a Krimhildából általa magyarított női nevet. Íme Attila király levele hitveséhez a fenti eposzból:
,,Írja Ildikónak, Aladár anyjának,
Valamennyi között első asszonyának:
Udvara díszével fejedelmi társa
Vigadni siessen föl Budaszállásra."
Hogy a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójáról milyen élményeket vittek magukkal a hazalátogatók, nem tudni. Mi, itthoniak, a szülőhazában élők egy emlékművel gazdagodtunk. A Vargha Mihály alkotta sepsiszentgyörgyi Arany János-szoborral.
Köszönet érte.
Kudelász Ildikó
