Nehogy a gróf és pribékjei rajtakapják, a sajtot eldugták a közeli Noszoly falu melletti barlangban. Teltek a napok, a hetek, nem mertek a sajtért menni, ám egyszer csak egyikük a torkában lüktető szívvel bemerészkedett a barlangba, megnézni, mi maradt a sajtból, mert meg voltak győződve, hogy az eddig kárba ment. Nagy csodálkozására a sajt nem romlott meg, kissé megsárgult, megbüdösödött, de íze annál finomabb volt. Az eset természetesen kitudódott, a gróf megbüntette az engedetlen parasztokat, s a továbbiakban ő érlelte sajtját a barlangban. Lett is finomság belőle, mellyel büszkén dicsekedett vendégei előtt. S mint a mesében, egyszer csak vége szakadt a gróf önkényeskedésének, 1948-ban államosították a barlangot. Sajtgyárat létesítettek, s kitűnő terméket állítanak elő ott. Ugyanis a barlang hőmérséklete és nedvességtartalma állandó, a falakban élő baktérium végzi a dolgát, így nincs szükség penészspórával való külső beavatkozásra, mint a híres francia sajtok esetében. Eddig tart a mese, melyet nem mi találtunk ki, ezzel reklámozzák az egyik terméket, melyet, mivel Sepsiszentgyörgyön is kapható, próbából megvásároltunk. Fadobozban forgalmazzák, ugyanúgy, mint a híres, finom francia sajtkülönlegességeket. Már a dobozon keresztül érezni a büdös szagot, mely az ínyencet vásárlásra csábítja. A dobozban nem penészes, hanem igen érett sajtot találtunk. Bűze majdnem olyan, mint a híres pálpusztaié, de íze különbözik. Jó bornak is kell reklám, szól a mondás, s ennek alapján a jó sajtnak is, csak éppen az ismertetett mese hökkentett meg. Mert ki is a gonosz gróf? A cegei birtokot egykoron a cegei és szentgotthárdi gróf Wass család uralta. Az a család, melynek két tagját, Wass Albert írót és apját a szedett-vedett román népbíróság 1946-ban Kolozsváron háborús bűnössé nyilvánított és halálra ítélt. A mai igazságszolgáltatás meg nem hajlandó a perújrafelvételt elfogadni.