,,Lesz még egyszer ünnep a világon"
A fenti Vörösmarty Mihály-sort idézem ide az érettségi tételek közül, mert április 25-én este Budapest nagy költőnkről elnevezett tere (Miénk itt a tér... ismerős a dal), az azt belepő ünneplő önfeledt tömeg, a mosolygó, boldog emberek reménykedő arca ezt az asszociációt indukálta, gerjesztette bennem.
Az emeleti ablakból nézve, majd közéjük keveredve és a rövid értékelőt, ünnepi köszöntőt hallgatva egyetértettem a szónokkal abban, hogy legalább ez az egy kurta este legyen a boldog ünneplésé, hisz csupán ez a pár gondtalan perc adatik meg egyelőre mindenki számára. Mindenkinek, nemcsak a vezetést vállalóknak, hanem nekünk, kisembereknek is, hisz most valóban a három harmadra van szükség, a legnagyobb összefogásra ahhoz, hogy ezt az irdatlan testi, lelki, erkölcsi és anyagi nyomorúságot, szennyet lemossuk magunkról valahogy. Rövid ünneplés és sok tennivaló. Ez a mi munkánk, és valóban nem kevés.
Mint Vörösmarty esetében, mi is elveszÃtett forradalom és szabadságharc — jelesen 1956 — után vagyunk, és egy meg nem valósult rendszerváltás után. S valóban, ezt a húsz évvel ezelÅ‘tti kutyakomédiát sem lenyelni, sem kiköpni nem tudta Magyarország lakossága. Hasonló lelki mélységbÅ‘l vagy talán még mélyebbÅ‘l kell felébrednünk, feltámadnunk nekünk is. MélyebbÅ‘l, biztosan mélyebbÅ‘l. Akkor egy levert, de ezt megelÅ‘zÅ‘en a nemzetet egyként megmozgató, felemelÅ‘, összefogó szabadságharc után volt az ország, mÃg ma egy olyan lassan hetvenévnyi érát felölelÅ‘ korszak után, amelyben anyagilag ellehetetlenÃtették, testileg sanyargatták, irtották, lelkileg, erkölcsileg pedig a megsemmisülés határára sodorták a szűk határon belül s kÃvül rekedteket egyaránt. SÅ‘t, mondhatni itt, belül még nagyobb volt a kártétel. RelatÃv jólét, vidám barakk, Gorenje, NDK, Trabant, alamizsna látszatszabadságért. Lélekvásárlás harminc álezüstért, hamis, talmi gyönyörért. Innen ered a plázák és a ,,valóságsók" népe, innen gyökerezik minden bajunk, mely ma a kihalás, a kiszáradás szélére sodorta nemzetünk kollektÃv lelkét.
Utolsó órában jött a remény, s tán utolsó lehetÅ‘ség is ez. Törékeny márvány piétaként kell vigyáznunk rá. Ebben az igazságórában nincs mód félrelépésre és javÃtásra. Itt hibátlanul teljesÃteni kell. Kötelesség. Ennyi.
Önnek is fontos, hogy megbÃzható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? SzÃvesen olvas a háromszéki művelÅ‘dési életrÅ‘l, új könyvekrÅ‘l, szÃnházi elÅ‘adásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kÃnáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
