Még mindig van bennem életerő, még így is tudok nevetni, bár nagyon nehéz mindennap, mert nagyon meg kell küzdenem az élettel. De reménykedem, hogy van megoldás, hogy lábra álljak, és hogy vannak olyan emberek, akik bár nem élnek tolószékben, átérzik, milyen nehéz is lehet. Szeretnék minden lehetőséget megpróbálni, mert volt már arra példa, hogy ebből a betegségből felálltak (a diagnózisom többsoros, és csak románul tudom közölni, ahogy Brassóban és Marosvásárhelyen megállapították). Hallottam, hogy Kínában és talán Bécsben vagy Magyarországon is műtöttek ilyen betegeket sikeresen — ha valaki erről csupán információt tudna nekem mondani, nagyon megköszönném. Ha már huszonegy évet éltem tolószékben, akkor legalább tudjam, hogy megpróbáltam minden lehetőséget. Szeretnék újra járni, újra élni, és reménykedem, valaki segítene azzal, hova is kellene menni, hogy újból megműtsenek, de most már nem azért, hogy lebénítsanak, hanem hogy fel tudjak állni a tolószékből.

Bartók István, Feldoboly

(telefonszám a szerkesztőségben)