Észrevételeink süket fülekre találnak, egyre inkább úgy tűnik, némelyeknek nem szívügyük, hogy szeretett kirándulóhelyünk természetbarát, civilizált üdülővé alakuljon mindannyiunk örömére. A Bogdán-csárda tulajdonosaiként (a ’80-as évek közepén lettünk a hely szerelmesei!) évek óta hagyományőrző rendezvényeket (íjász-, baranta-bemutató), különböző koncerteket (dzsessz-, retro-, rock-, blues-), nótaesteket, kézműves-foglalkozásokat, tóátúszó versenyt, gombásztalálkozót, honismereti túrákat, korcsolyázást, kártyabajnokságot (preferánsz) tartunk, megszólítva azt a közösséget, társadalmi réteget, mely erre fogékony. Saját értékrendünk szerint, manelementesen próbálunk tevékenykedni, magyarságtudatunk erősítését tartva szem előtt abból az egyszerű, de annál nagyszerűbb mottóból kiindulva, hogy: ,,Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel..."

Ne hagyjuk, hogy senkiháziak prédájává váljék e természeti kincsünk, tegyünk valamit a megmentéséért! A közös cselekvés reményében mindenkit szívesen látunk az említett helyszínen hétvégenként, nyilvánítsák ki véleményüket, amíg még nem késő. Kérdés: akarunk-e emberközeli tájat, légkört, vagy ebek harmincadjára hagyjuk jutni e csodálatos helyet?

A tó melletti játékszabályokat betartani véleményem szerint pofonegyszerű. Egykori sepsiszentgyörgyi képviselői tapasztalataim birtokában egy megfelelő helyi (maksai) tanácshatározat szabályozhatná a tó környéki turisták viselkedésmódját, a kihágások büntetését. Kitűnő helyszín az Óriáspince-tető háromszéki rendezvényeink megszervezésére, szakrális helyként értékeljük, és minden alkalommal rácsodálkozunk a bennünket övező hegykoszorú látványára. Az esetleges kellemetlenségek miatt nemcsak a helyi vállalkozók közönye okolható, hanem a szervezők által megszabott feltételrendszer is. Rendezvényeinket bejelentjük a helyi rendőrségen, de ugyanakkor követeljük a bennünket és véleményem szerint másokat is zavaró körülmények következetes kivizsgálását.

Levelem célja a partnerség, az összefogás szükségessége. Senkit nem vádolok, de árgus szemekkel figyelem e csodálatos hely adminisztrálását, amelyet kultikus megközelítéssel tisztelünk, ahogy annak idején a Szent Anna-tónál örök érvényűen emlékezetünkbe vésődtek...

Szeretném, ha a fentiek vitaindítóként hatnának, és hozzászólásaikkal, javaslataikkal elősegítenék egy általunk elképzelt környezet kialakítását. Az autonómia gondolatát elsősorban magunkban, kis közösségeinkben kell letisztáznunk, megfogalmazva céljainkat, hasznos cselekvésre ösztönözve.

Fazakas Zoltán, Sepsiszentgyörgy