Van ott egy bekerített magánterület, ott mulatott egy társaság, azok lövöldöztek. Felemelt kézzel bementem a kerítés mögé, kértem, hogy ne lövöldözzenek, sok gyerek mászkál ilyenkor az erdőben. Ők azt mondták, hogy profik, és ez különben is lőtér, semmi keresnivalóm ott. Szerintem egy profi is tévedhet, ezt meg is mondtam, és megkérdeztem, hogy van-e engedélyük. Erre már dühösek lettek, szidalmazni kezdtek, és amikor látták, hogy fényképezek, próbáltak elbújni. Egy magyar rendszámú terepjárót azonban lencsevégre kaptam, mielőtt visszatértem a családhoz. De nem voltam nyugodt, ezért hétfőn elmentem a polgármesteri hivatalba kihallgatást kérni. Csak egy hónap múlva akartak időpontot adni, de hát addig még hányan fognak ott lőtávolban kirándulni, sátorozni! Azt akartam megtudni, hogy ki adott engedélyt lőtérre a sátorozóhely mellett. Átirá­nyítottak a közösségi rendőrségre, ott végighallgattak, de azt mondták, nem az ő dolguk. Elküldtek a rendőr-felügyelőségre, ott viszont el sem vették a nyilatkozatomat, szerintük rossz helyen voltam, mert bementem az erdőbe, ahol semmi keresnivalóm nem volt. Nos, nem írja sehol, hogy fát gyűjteni tilos. És azt sem, hogy lelőhetik az embert abban a városszéli erdőben, ahol hétközben is kirándulnak az óvodások, kisiskolások. A legszebb az, hogy ezért a helyzetért láthatóan senki sem felelős!

Nagy Róbert, Sepsiszentgyörgy