Egy világháborús katonaének dallamára.
,,Szól az egyik: hol én lakom,
süt a nap, jön a nyár.
Vár reám a menyasszonyom,
egy kicsi barna lány."
Nem szólalnak a bús hegyek,
egerük sincs, komám.
Hazugság a feszületen
ez a rongy délután.
Ím, ígyen imádkoztam ma.
Megértesz te talán.
Fekete csillagról vizelt
rám egy régi babám.
Ezer forintért mit adnak?
Kutyának csontot ám!
Túljutottál az életed
tizenkét harmadán.
Hetvenkét évig nem voltam
se boldog, se -talan.
Áldom ma az Istenem
kegyelettel, magam.
Költ a kaloz, s nem szólalok,
vigye a vonatát.
Jobban érzem immár magam,
mint ott lenn, odaát.
Magyar voltam, és ebbe már
sokan belehaltak.
Nem vár leány, betakarna.
Volt-anyám elaltat.
