Fáj neki a magyar betű, amit néhány, Sepsiszentgyörgyön, Baróton és Kézdivásárhelyen forgalomban lévő recepten látott, legalábbis ezt állítja — nekem ugyan még nem volt szerencsém anyanyelvemen olvasni a név, lakcím, személyazonossági adatok stb. rovatokat orvosi okiraton. A szerinte rettenetesen nagy törvénytelenséget azonnal nyilvánosan is szóvá tette, mondván, ez az RMDSZ legújabb húzása, kitalációja, és állásfoglalásra szólította fel a megyei közegészségügyi hatóságot az ügyben. Ennek elöljárója semmiféle nagy bűnt nem lát a dologban, az állítás hitelességét, hogy lennének ilyen receptek, nem is ellenőrizte, mivel meggyőződése, hogy legfennebb egyszerű, vagyis teljes árban kiváltható gyógyszerre vonatkozó receptről lehet szó, és ezt akár kézzel is megírhatja az orvos, ha utána lepecsételi, s mivel egyre több olyan gyógyszer van, amelyet csak orvosi ajánlásra adhatnak ki a patikában, mind több ilyen egyszerű receptet fognak kitölteni az orvosok. Az ártámogatott és ingyenes gyógyszereket csak típusnyomtatványra lehet felírni, ez országosan egységes, a Hivatalos Közlönyben is közzéteszik — teszi a helyére a nagyromániás kirohanást a megye egészségügyi igazgatója. Nekünk pedig a legenyhébb fejfájást sem okozza az ilyetén kekeckedés, legfennebb jót nevetünk azon, hogy egyesek szerint a pirulának is van valamilyen anyanyelve, és ha ez netán éppen magyar, akkor biztosan a román beteg torkán akad. Ígérem, ha beteg leszek, és szükségem lesz román készítményre, egyetlen dolog fog érdekelni: hogy benne legyen a megfelelő hatóanyag. Egyébként a hottentotta nyelven felírt gyógyszer sem fog hatni.