A jogtalanul háttérbe szorított, már-már elfeledett háromszéki származású képzőművész, Mágori Varga Béla (1897—1998) változatos színterű életművének felkutatására és szakmai látókörbe való méltó visszahelyezésére vállalkozott Murádin Jenő kolozsvári művészettörténész.
A kutatónak nem volt egyszerű dolga a gazdag, terjedelmes életmű felkutatásával, hiszen a matuzsálemi kort megélt, alapjában véve visszahúzódó művész alkotási megnyilvánulásairól hiányos dokumentáció maradt az utókorra. A művészi életút feltérképezése így is tartalmas emléktárlatot és hiánypótló kismonográfiát eredményezett.
Az imecsfalvi születésű Mágori az első világháború olasz frontját és az impériumváltást megszenvedő hányatott sorsával lett a budapesti Képzőművészeti Főiskola diákja Rudnay Gyula tanítványaként. Főiskolai évei alatt, de a későbbi két évtizedben is gyakran járt haza szülőföldjére alkotni, ezáltal is közelebb vinni a székely táj- és életszellem sajátosságait, kisebbségbe jutott vívódásait a magyar főváros gazdag kulturális légköréhez. Gyergyóban a hivatalnok és műgyűjtő Gál Ferenc ösztönző pártfogását élvezte több művésztársával együtt. Az Olaszországban megrendezett kiállítása és az itt szerzett rangos szakmai elismerése tovább lendítette a pályán. A zajos és zaklatott 1940-es évek időszaka mégsem kedvezett számára, a mellőzés sérelmét kellett elszenvednie, melyet még borúlátó hangulata is befolyásolt. A Rákosi-korszak megaláztatásait átvészelve, 1958-ban rendezte meg gyűjteményes kiállítását a budapesti Műcsarnokban, de még abban az évben elhagyta Magyarországot, és a zsúfolt brazil nagyvárosban, São Paulóban telepedett le véglegesen. Az itt megélt negyven év alkotói tevékenységéről kevés információ maradt fenn. A kutató számára is homályba borult időszakot az 1982-ben, szintén a pesti Műcsarnokban megrendezett Tisztelet a szülőföldnek című tárlat töri meg, melyre Mágori Varga Béla több munkáját is hazaküldte.
A most megjelent monográfia az életút következetes felvázolásán kívül minőségi reprodukciókkal mutatja be Mágori itthon maradt fiatalkori alkotásainak egy részét, mely művek a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár falain június végéig láthatóak. Az érzelmileg lágy beállítású, de mély drámaiságot hordozó festmények és grafikák a Székely Nemzeti Múzeum Képtárának, a mecénás Gál Ferenc örököseinek, a csíksomlyói Antal családnak és három budapesti műgyűjtőnek (Arányi János, Nagy Zoltán és Patkó András) a tulajdonából kerültek a kiadványba. Az igényes monográfia a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó közös gondozásában jelent meg.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
