Valami nyomot hagyni maga után — szinte mindenkinek szándéka az életben. A gazda épít, az író ír, az orvos — hát az orvos gyógyít, és amit maga mögött hagy, az maga az élet(ek) meghosszabbítása. Nem kevés monumentnek.
Az orvostársadalom rendkívüli könyvet gyöngyözött ki magából Romániában, az 1960-ban Marosvásárhelyen végzett orvosok könyvét. Bárányi Ildikó temesvári orvosnő szerkesztette össze azok vallomásait, fényképeit, akik együtt végeztek a történelminek is nevezhető korban. Akkor, amikor minden kötelező volt, és semmi sem szabad. Illetve ami szabad volt, az kötelező is.
Vallomások sora az életről, azok tollából, akik elérhetőek voltak még — és életben. Csak elképzelni próbáljuk, mennyi internetes, postai vagy üzengetősdi eredménye ez a könyv 256 hallgató és végzett orvos elérése érdekében. Azt is megpróbálhatjuk elképzelni, milyen körülmények között dolgoztak azok a magyar orvosok, akiket a Regátba, a román Ókirályságba, a Kárpátokon túlra kötelezett a román olvasztótégely, hadd keveredjenek a népek, de főként a magyarok.
Meglepőnek egyáltalán nem szabad mondanunk azt a jelenséget, hogy az évfolyamok hallgatóinak nagy százaléka elhagyta az országot, másutt keresvén jobb élet- és munkakörülményeket. Nem jellemzője ez a szakmának, ugyanezt látjuk, ha bár futólag számba vesszük a színművészeket...
Közelünkben él a vallomástevők közül dr. Bíró István, dr. Orbán Márta, dr. Nagy Lajos, itt élt évtizedeken át dr. Szurkos István, dr. Fákó Árpád.
A könyv dokumentumértékű abban is, hogy följegyzi, politikai, magyar okok révén hányat vetettek ki az egyetemről, vetettek börtönbe, küldtek ,,javítóba", fizikai munkára különösen az 1956-os magyar forradalom idején és után. A romániai magyar értelmiség egyik rétegének szomorúan is hősies krónikája. Idézek mutatóban dr. Kotsis Lajos vallomásából: ,,A kisebbségi léttel megkoronázott lenini osztályharc révén, az ifjúság édes madara helyett kényszerpálya jutott ki nekünk, a marosvásárhelyi egyetem elvetélt nemzedékének."
Sokan fogtak tollat is az orvosi szerszámok mellett, szépíró is van a végzettek között, mint Szász István Tas, Bárányi Ferenc s a könyv szerkesztője, Bárányi Ildikó. Regények keletkeztek a regényes korban, amely kor komorságában Victor Hugo tollán is csak villanás lehetett volna drámaiságában és a nyomor romantikájában. Nos, a könyv olvasmánynak is érték, dokumentumnak is az. Az a, ez a nemzedék valóban rászolgált a könyv címét adó gondolatra: Sokaknak világítottunk. (Excelsior Art, 2009).
