Az elmúlt napokban ismét tanúi lehettünk, mit jelent nem politikai jellegű események elpolitizálása. Annak is, hogy ugyanazt több szemszögből is meg lehet közelíteni, meg lehet magyarázni, meg lehet írni, el lehet adni. Azt is, hogyan lehet másra terelni a szót, hogyan lehet a jó szándékra is ráhúzni a vizes lepedőt.
Mert mit olvashatunk a színházügyet lezárni szándékozó cikkben: ,,mindkét magyar pártnak sikerült igen áldatlan szerepet játszania. Az RMDSZ-nek azzal, hogy támogatva azokat, akik ezt az egész erőfitogtató manővert kitalálták, az MPP-nek aluszékonyságával, hogy immár sokadik alkalommal kerülte el figyelmét egy tanácshatározat háttere, utólagos hőbörgéssel próbálta jóvátenni szájtátiságát."
Tehát míg az első csak támogatott valami huncutságot (a kis ártatlan), addig a másik aluszékony, höbörgő, szájtáti.
Ejnye-bejnye a sokadszor is előre megfontolt szándékkal nyomulóknak, durva letolások azoknak, akik mindezt nem tudják előre, netán ellene szegülnek. Nem tartom alaptalannak a jelzőket, de az arányok és a következtetés igen félrevezető, hamis.
Ugyanis a Magyar Polgári Párt önkormányzati képviselői két évvel ezelőtt azzal a szándékkal foglalták el helyüket a sepsiszentgyörgyi képviselő-testületben, hogy a város javát szolgálják, támogassanak minden pozitív kezdeményezést, ami a fejlődést, a jobb életkörülményeket, az előrelépést jelenti; hogy ötleteikkel, javaslataikkal a köz javát szolgálják, ugyanakkor ellenszegüljenek a szűk csoportérdekek térhódításának.
Kezdők voltunk, hiszékenyek, jószándékúak, de ugyanakkor sokfélék és szervezetlenek is. Nem vettük észre idejében az előre megfontolt, hamis szándékokat, örültünk annak, hogy a tanács hat bizottságából hármat mi vezetünk — későn ismerve fel, hogy míg a másik három jelentős pénzösszegekről rendelkezik, az általunk vezetettek csak a betűket, bolhákat és az útszéli fákat számolják. Tisztességes megegyezésnek találtuk, hogy egy-egy alpolgármesterrel legyünk jelen a városvezetésben, elfogadva a városgondnoki állás létrehozását is, hogy végül az általunk nevesítettnek csak a kevésbé lényeges, nem sok jót hozó szerepkör jusson.
Támogattuk a grandiózus ötleteket, s utólag vettük észre, hogy a tervekre elköltött összegek után a megvalósítások lassan feledésbe merültek.
Ellenkeztünk viszont az ivóvíz árának emelésekor, a számlafizetőkre gondolva; még akkor sem arra, hogy a behajtott pluszpénzből nem fejlesztés lesz, hanem mesés tanácsadói és menedzseri fizetések, prémiumok, minket pedig akadályozóknak titulálnak. Fejleszteni, rendezni akartuk a várost, ezért akartunk kazánházból bentlakást, kitakarított patakmedret, rendezettebb külvárosi utcákat, őrkői romatelepet, hisz ott is emberek élnek. Mindez be is került a költségvetésbe, hogy utólag ki is kerüljön, mert több pénzt akartunk a színháznak is.
Látva a lakosság pénzügyi nehézségeit, a csökkenő adófizetési kedvet és lehetőséget, nem támogattuk az adóemeléseket, nem támogattuk a luxusmegoldásokat, egyesek szerint ezzel is gátolva a város fejlődését.
Tény, hogy sok mindenben nem értünk és nem is érthetünk egyet, egyre nyilvánvalóbb a nekünk jutott ellenzéki szerep. De míg mások a hatalom teljes birtoklásán, az ellenzék megsemmisítésén dolgoznak, rendelkezve ehhez pézzel, tapasztalattal, emberállománnyal, médiával, addig mögöttünk még csak a tisztességes szándék, a nem mindig eredményes, de becsületes munka és a jövőbe vetett hit áll, valamint a választópolgárok azon része, mely mindezt megérti és elfogadja. A jövő eldönti, mindez mire elég.
BÁLINT JÓZSEF alpolgármester,
városi MPP-elnök