Tegnap újra összegyűlt az a képzőművészeti csapat, mely Maybe 2. néven újra feszegeti, hogyan lesz a tervből műalkotás vagy műalkotásból terv. Elképzeléseiket installálják, fotografálják, kínlódva környezetükkel, mint mindannyian, a könnyedség leple alatt. Ezúttal huszonhárman gyűltek össze — Barabás Zsuzsa, Benedek Erika, Csíki Csaba, Suma Martin, Éltes Barna, Estefán Arnold, Gajdó Ferenc, Gáspár Csongor, Iuga Laura, Keressi Nemere, Kispál Attila, Kozma Levente, Martini Yvette, Miklós Szilárd, Péter Alpár, Sárosi Mátyás, Szabó Ágnes Evelin, Szabó Kriszta, Toró Attila, Váncsa Domokos, Veres Szabolcs, Vetró Barnabás,Wanek Ferenc — továbbtervezni elképzeléseiket, ugyanis öt évvel ezelőtt már megpróbálták ugyanitt, azóta csak néhány személycsere történt.

A kiállítást kísérő szimpózium pedig arról szól, hogy mi történt városunkban és környékén a kortárs képzőművészeti életben, hogy honnan kerül pénz erre az állítólagos könnyed életformára, amit kortárs képzőművészetnek neveznek, és miként lehetnek hasznosak a város számára, beleszólhatnak-e egyáltalán a városkép alakításába. Ezek a kérdések ma 11 órától tevődnek fel. Ők legalább másodszor is megpróbálnak kérdezősködni. Fogadjuk el úgy, hogy több, mint kísérletezésről szólnak ezek a hét végi napok, hiszen közülük nem is kevesen bizonyítottak már konzervatív környezetünkben is elfogadott műfajokban, ahol csak egy újabb párbajra hívják ki egymást, s még győztesre sincs szükség, legfennebb együttest alapítanak, mely tart, ameddig tart. Zenei kísérettel, mert a Tein kávéházban ma hét órától experimentális zenei koncert kíséri a kiállított tárgyakat.