Egy olyan zenészdinasztia előtt tiszteleg ezzel az együttes, amely a Kis-Küküllő menti falvak magyar lakodalmaiban, román keresztelőiben, a cigánymulatságokban nemzedékeken keresztül bizonyította tehetségét, de az elmúlt másfél évtized alatt Amerikától Japánig is meghordozta azt a zenét, amit a maiak a híres prímástól, Horvát Mezei Ferenctől — közismert nevén Vén Kráncitól — örököltek és tanultak.

A csávási zenészek több nemzedékre visszamenően a környék híres muzsikusai, akiket hatosfogatban ismer ugyan a legszélesebb közönség, holott a valóság az, hogy az együttest alapvetően három zenész alkotja, aki 1967 óta játszik együtt, és az őket kiegészítő három fiatal muzsikussal főként a táncházmozgalom és a különböző fellépési alkalmak hozták össze. A Háromszék Táncegyüttes ez alkalomra bővített zenekara ugyanezt a felállást követi, és azt mutatják be, hogy a falusi lakodalomban, keresztelőn, valamint a nagy világvárosokban, New Yorkban, Chicagóban mi történik a mulatság idején a zenészekkel, mit éreznek ők, hogyan élik meg az egymás közötti versengést.

A Csávási ballada nagyszínpadi produkciónak készült, de az együttes egyetlen próbanapot sem kapott a színház termében, a kultúrpalota előadóterme jégverem, az előadásnak nem találtak máshol helyet, így a Lajtha László Terem méreteire szűkítették. Szeptember 23-án azonban a budapesti Nemzeti Színházban bizonyíthatják, miként hat a Fazakas Levente zenei szerkesztő és Ivácson László rendező, valamint négy koreográfus által színpadra vitt táncballada népesebb tánckarral, ugyanis akkor a jászberényi Jászság és a topolyai Cirkalom táncegyüttessel közösen mutatják be új előadásukat.