Az utóbbi években ritka esemény színhelye volt Budapest: a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) elfogadta a Szili Katalin által előterjesztett magyar nemzetpolitikai nyilatkozatot, amely a Kárpát-medencei nemzetstratégia alapelveit tartalmazza, s amely parlamenti megerősítéssel szavatolhatja az utóbbi években szétzüllesztett magyar—magyar kapcsolattartás intézményesítését és ezek költségvetési támogatását.
A dokumentum szorgalmazza, hogy hozzanak létre olyan fórumokat, amelyeken a civil szféra, az egyházak és a fejlesztési együttműködésbe bevont régiók is részt vehetnek.
A KMKF minden résztvevő által elfogadott egységes álláspontja azért fontos, mert átlépi azt a gyurcsányi küszöböt, amelyet a kiszámíthatatlan és következetlen kormányfő a Máért oktalan szétverésével olyan magasra rakatott, amelyre a szomszédos országok magyarsága nem tud fellépni. Az államfőhöz méltatlan politikai durcásság szétverte azokat a fórumokat, amelyeken alapvető kérdésekben a magyar—magyar egyeztetéseket véghez kellett volna vinni. A kormányfő a Máért, az alapítványok és egyéb fórumok szétverésével megbénította az együttmunkálkodást, s a kapcsolatokat aláaknázó ügyködését megtoldotta azokkal a felelőtlen és nemzetpolitikai következményeiben ártalmas szövegeléseivel, amelyekkel az autonómia ellen lépett fel.
Ezek miatt az MSZP presztízsvesztesége olyan mértékű, amelyet újabb közeledési lehetőségeket keresve az államvezetés, egyes kormányzati hivatalok és személyek ellensúlyozni próbálnak. Kiss Péter kancelláriaminiszter például úgy látja, hogy a kapcsolattartás alapja az együttműködés, a kölcsönös felelősségvállalás és egymás ügyeibe be nem avatkozás lehet. Kijelentette — és ez nagyon fontos, Gyurcsánynak ellentmondó —, hogy a kormány híve az egyéni és közösségi autonómiák kialakításának. Ehhez óvatosan hozzátette, hogy ez az autonómia az adott ország többségének és kisebbségének együttműködési megállapodásán kell hogy alapuljon.
Ez így előrelépésnek tűnik, de fából vaskarika marad, ha Magyarország nemzetközi fórumokon, európai példák sokaságának idézésével nem lép fel az autonómiához való jog érvényesítéséért.
A KMKF működését, illetve a Máért helyébe lépő fórum munkálatait, mivel ezek a különböző országok magyar parlamenti pártcsoportosulásait képviselik, nem mindenki nézi jó szemmel. A Magyarok Világszövetsége már is magának vindikálja a nyugati magyarság képviseletét, és ehhez kér parlamenti (és anyagi természetű) támogatást, illetve ennek a visszaállítását, s az ellenzékben lévő csoportosulások sem rajonganak majd azért, hogy a parlamentbe bejutott pártok képviseljék őket.
Gémesi Ferenc államtitkár durva hangon utasította vissza a Máért visszaállítási kísérletét.
