Hétfő délután épp csak csepergett az eső. Mintha csupán azért: azt a napot se ússzuk meg szárazon. Csendesen, szelíden kopogott az ablakpárkányon, az aszfalton is mindössze tessék-lássék pocsolyákat hagyva.
Árvízgondoktól mentesen tértek hát nyugovóra a sepsiszentgyörgyiek, a Szemerja patakának környékén lakók különösképp, hiszen őket ez idáig a száraz nyarakon alig látható erecskévé szerénykedő patakocska nem zavarta ― ám első álmukból rendőrök, csendőrök riasztották. Hogy azonnal csomagoljanak, csak a legszükségesebbeket, iratokat, száraz ruhát, ivóvizet, jön az ár, el kell hagyni házaikat. Honnan, milyen ár? Hát az 5-ös kilométernél, Előpatak felé, a tó vize bármelyik pillanatban átszakíthatja a gátat, s akkor nincs kegyelem, a völgyben lezúduló víz mindent visz, ami útját állja. Feszült percek, félelem, aggodalom. Éjféltől hajnali fél háromig. Míg a kilakoltatási parancsot visszavonták.
Kilakoltatási parancs
A Sepsiszentgyörgyön szinte észrevétlen hétfő délutáni eső ezúttal Előpatak völgyében hullott nagy mennyiségben, Szemerja patakának vízgyűjtő medencéjéből az esőlé az 5-ös kilométernél levő tóban gyűlt meg. Mely múlt hét közepén még száraz volt, a közbirtokosság, melynek területén található, mederkotrást végeztetett, s előzőleg leeresztették vizét. Néhány nap alatt azonban a mélyített meder is feltelt, hétfő éjszaka már homokzsákokkal kellett magasítani a gátat, s még azok fölött is átcsapott a víz. Ami önmagában még nem lett volna nagyon veszélyes, hiszen a Szemerja-patak elvezette volna a nagyobb mennyiséget is ― ám a gát a tó erdő felőli részén átázott, az agyagos töltés megcsúszott, mintegy másfél méteres földszakasz maradt csupán, hogy a (becslések szerint) 75 000 köbméternyi víztömegnek útját állja. S ha a gát szakad, a víz elmossa a Régi Szemerja városnegyedet, nyomában nem marad más, sem fa, sem bokor, sem ház, csak letarolt, szivacsossá ázott kopárság. Ezért határozott úgy a városvezetés és a katasztrófaelhárító felügyelőség, hogy életbe léptetik a kilakoltatási parancsot.
Rendőrök, csendőrök, a közösségi rendőrség munkatársai járták éjszaka a házakat, Régi Szemerján 74 családot szólítottak fel lakásaik elhagyására. Akik mintegy két és fél órán át talán életük legnehezebb perceit élték át. Míg végül megnyugodhattak, éjszaka fél háromra bizonyossá vált, a gát még bírja, ekkor feloldották a kilakoltatási parancsot.
A nem létező tó
Reggelre a tó vize annyira apadt már, hogy a gát szintje alá került. Az éjszakai veszély nyomai azonban láthatóak: ahol a homokzsákok felett átloccsant a víz, mindenféle szeméttel tele a legelő. Odébb, ahol elvékonyodott a gát, az agyagrétegen át szivárog a víz, itt a homokzsákok is beestek a patak néhai medrébe.
Szakemberek tanakodnak a sárban: mihamarabb le kell ereszteni a tó vizét, hogy az elvékonyodott gátszakaszt megerősíthessék. Nyitva a zsilip, de kicsi az áteresz, három napba telne, míg azon át lefolyik a tó vize. Baróton lenne nagy teljesítményű pumpa, annak elhozásáról intézkednek, nem kerül pénzbe, akad, aki felajánlja az ingyenes szállítást. Működtetésére viszont óránként 22 liter gázolaj kellene, ezt már nehezebb előteremteni. Újabb telefonálás, a városvezetés ígéri, azt is megoldják.
Hogy miként, az rájuk tartozik, merthogy egy nem létező tóból kell kiszivattyúzni a vizet, s egy nem létező gátat kell megerősíteni. Az 5-ös kilométernél levő tó ugyanis hivatalosan nem létezik, mondják a sárban tocsogó egybegyűltek, annak idején a megyei pártfőtitkár utasítására létesítették: megállt az úton a kicsi rendszámú autó, onnan vezényelte az első elvtárs, honnan meddig kotorjanak, hová építsék a gátat. Az örökség fizikai valójában megmaradt, telekkönyvezésére viszont soha nem került sor ― így pénzt sem lehet fordítani a gát megerősítésére. Ezért hát, no meg biztonsági okokból, hiszen az átázott, elvékonyodott földsáv már nem bírná akkora víztömeg nyomását, az illetékesek úgy döntöttek, a gátat átvágják, hogy újabb esőzésnél ne gyűljön fel a víz, hanem mintegy patakként átfolyjon a tó medrén s onnan tovább. A nagy teljesítményű pumpát végül nem üzemelték be, egy ügyes kotrógépkezelő fokozatosan átvágta a gátat, a felgyűlt víz ezen a résen folyt le. A tó tehát már nem jelent veszélyt a városra, most már nem csak jogilag, de mivoltában sem létezik.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
