A biomassza energetikai felhasználásának jelenleg legelterjedtebb módszere annak eltüzelése. Mindez többirányú lehetőséget kínál, egyrészt alternatív, a termőhelyi adottságokhoz jobban alkalmazkodó kultúrák termesztésére nyílik lehetőség, illetve a melléktermékek (pl. szalma, szár stb.) és hulladékok (pl. venyige, nyesedék stb.) értékesítésére, másrészt biomasszakazánok üzembe állításával a saját energiaköltségek csökkenthetőek, függetlenebbé válhat a gazdálkodó a külső energiaáraktól (pl. gázár).
Tüzeléstechnikai alapanyagként elméletileg szinte bármilyen légszáraz (20—25 százalékos nedvességtartalmú) biomassza felhasználható, a leggyakrabban elterjedt formái: erdészeti, faipari fő- és melléktermékek, hulladékok: erdészeti termékekből előállított tűzifa; csökkent értékű, sérült faanyagból előállított faapríték; vágástéri apadékból előállított faapríték; faipari melléktermék, hulladék (pl. forgács); fás szárú energiaültetvény; lágy szárú (szántóföldi) energianövény; szántóföldi melléktermékek; kertészeti hulladékok (venyige, nyesedék stb.); egyéb melléktermék, hulladék (pl. kukoricacsutka, olajmagpréselvény stb.). A célirányosan termesztett lágy és fás szárú energianövények nagyon fontos, alternatív kultúraválasztási lehetőséget jelentenek a gazdálkodóknak. A fás szárú energiaültetvények (nem tévesztendő össze a hagyományos erdővel) energetikai célra telepített, sűrű faállományú, speciális ültetvények. Letermelésük fajtától és technológiától függően sarjazásos művelés esetében 2—5 év, élettartamuk 10—20 év is lehet, újratelepítéses hasznosításnál (hengeres fa) általában 10—12 év.
