A Maybe 2.0 TERV-MŰVEK című kiállítás alkalmával háromszéki képzőművészek vették számba az elmúlt évtized kortárs művészeti eseményeit, illetve hangsúlyosan fogalmazták meg: Sepsiszentgyörgyön szükség van egy önálló intézményként működő, állandó kortárs művészeti központra, mivel a városban a Képtár az egyedüli képzőművészeti tér.

A szimpóziumon felszólalók ― Kispál Attila, Ütő Gusztáv, Damokos Csaba, Péter Alpár, Kerezsi Nemere, Vetró Barnabás ― egyrészt az 1997―2007 között történtekre villantottak rá, másrészt a lehetőségeket latolgatták, például azt, hogy a költségvetési finanszírozás mellett miként lehetne bevonni a magántőkét is a kortárs művészet támogatásába.

A városkép alakulása Sepsiszentgyörgyön, azaz van-e beleszólása a művészeknek a városkép alakításába témakör kapcsán határozottan megfogalmazott észrevételek érintették a mindenfelé látható vezetékek, gázórák, köztéri szobrok, reklámok, cégtáblák körüli problémákat. Rengeteg olyan apró, zavaró dolog van, ami nem követelne nagy befektetést, apró részletekre kellene odafigyelni ― hangzott el. Ütő Gusztáv kijelentette: az a kiindulópontunk, hogy jó értelemben vett lokálpatriotizmusból az itt élő képzőművészeknek hallatniuk kell hangjukat, míg Damokos Csaba a törvénykezési problémákból adódó, nehezen orvosolható rendellenességekre hívta fel a figyelmet. Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató önkormányzati képviselőként megfogalmazta: az ellenkezés, tiltakozás, nyomásgyakorlás több lehetőségével is élhetnének a szentgyörgyiek. Érdekek és ellenérdekek vannak, a harc folyik, eközben a civil társadalom kihagy egy csomó lehetőséget, amikor komoly érvekkel hallathatná a hangját ― vélekedett. A megbeszélés végén a résztvevők elhatározták, közös állásfoglalásban rögzítik céljaikat.