Hogy eközben a kormány és a polgármesterek egymást hibáztatják amiatt, hogy a tanintézmények felújítására szánt pénzt nem sikerült elkölteni, számos iskolában pedig továbbra is beomló falak, hideg és elavult felszerelés fogadja a diákot, jóformán senkit sem érdekel. Hogy továbbra sem lehet előrelátni, milyen következményei lesznek a kisérettségi vizsgák eltörlésének, nem túlságosan fontos a politikusok számára.

Úgy tűnik, az iskolakezdés fontossága abban rejlik, hogy lehetőséget teremt a politikusoknak a babérok learatására, a dicsekvésre. Ezt tette az RMDSZ több politikusa is, amikor az iskolai év megnyitójának napján több erdélyi településen a szövetség érdemeit hangsúlyozta egy-egy iskola avatóünnepségén. A Maros megyei Ákosfalván például Az ígéretet megvalósítottuk transzparensek és RMDSZ-lobogók hirdették a szövetség érdemeit az új iskola felépítésében. A kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Általános Iskola avatóünnepségén Markó Béla szövetségi elnökhöz méltó nagyvonalúsággal jelentette ki, hogy a 18 éve épülő iskola elkészülése nem kizárólag az RMDSZ érdeme. Tehát nem kizárólag, de elsősorban...

Az új iskolák felépítése kétségkívül örvendetes, és talán még a dicsekvés is megbocsátható. Az RMDSZ-es politikusok derűlátó nyilatkozatai azonban mintha a romániai magyarság oktatásügyi problémáiról akarnák elterelni a figyelmet. Arról, hogy továbbra sincs önálló magyar állami egyetem, a diákok románul tanulják Románia történelmét és földrajzát, a román nyelvet csupán elemiben tanítják idegen nyelvként a magyar tanulóknak.

Mintegy ráérezve az ünnep utáni hétköznapok sivár valóságára, Markó Béla Kézdivásárhelyen elmondta: a tanügyi törvényt módosítani kell, hogy a román nyelvet elsőtől tizenkettedik osztályig külön tanterv alapján tanítsák a magyar diákoknak. Tette azonban ezt szeptember tizenhetedikén, több mint két hónappal azután, hogy távozott az oktatási ügyekért felelős miniszterelnök-helyettesi tisztségből. Mint elkésett diák, aki tudja ugyan, hogy mi volt a házi feladat, csak épp elmulasztotta megoldani azt.