Ki hinné, hogy éppen a távoli, fagyos Szibéria egyik önkormányzata szolgál itteni intézmények, helyhatóságok számára is követhető példával? Történt ugyanis, hogy bizonyos Megion város fiatal, lendületes polgármestere megtiltotta a hivatal alkalmazottainak, hogy elutasítást és közönyt tanúsító mondatokkal válaszoljanak az ügyfeleknek, azaz a szavazópolgároknak. A városatya összeállította az ügyfélkapcsolatban a tiltott szavak és kifejezések jegyzékét, és nemes egyszerűséggel közölte munkatársaival: aki nem követi az utasításokat, attól elbúcsúznak.
A polgármester listája szerint a túlbuzgósággal bizonyosan nem jellemezhető városházi dolgozók nem mondhatják a következőket: nem tudom, nincs rá pénz, ez nem hozzám tartozik, ebédidő van, most hallom először, ez még az én időm előtt volt, vége a munkaidőnek... Az elöljáró azt is közölte kollégáival, ha valaki főnökét késve, nem a valóságnak megfelelően tájékoztatja, vagy nem válaszol időben a hozzá eljuttatott dokumentumokra, azt nem egyszerűen az alkalmatlanság jelének tekintik, hanem a polgármester hitelének aláásására irányuló kísérletnek. ,,Az önkormányzat azért van, hogy javítsa és minél kényelmesebbé tegye a város lakóinak életét. A hivatal munkatársainak nem az a dolguk, hogy elhárítsák a munkát, hanem az, hogy kidolgozzák a döntési és problémamegoldási mechanizmusokat" — magyarázta imigyen a bizonyítványát.
Persze, visszakanyarodva Háromszékre, semmiképp sem azt kívánjuk, hogy polgármestereink, intézményvezetőink a fentihez hasonló szótárt állítsanak össze. Az viszont mindenképpen a választópolgárok és az adófizetők javát szolgálná, ha hétköznapi gondjaik hosszadalmas megoldási kísérletei során végre saját bőrükön tapasztalhatnák, értük van a hivatal, és nem ők vannak a hivatalért. Az ebből fakadó közérzet éppúgy része lenne egy emberibb, értelmesebb életnek, mint az annyira áhított anyagi jólét. Ráadásul egy másféle, humánusabb hivatalnoki magatartás még pénzbe sem kerül...
