Az uzoni Kányádi Ferenc oltalmába fogadott, majd csőrtöréses balesete után orvosi beavatkozással műcsőrrel kelepelő és továbbra is az uzoni gazda által gondozott Uzonka ezen az őszön elvegyült gólyatársai között, és ösztönei után igazodva elröpült. Nemsokára értesültünk, hogy elszállt közülünk a gólya gazdája, Kányádi Ferenc is. Elvesztése nem csak családja, hozzátartozói számára fájdalom, hanem mindannyiunk szomorúsága, mert az uzoni gépkocsivezető gazdaember emberségből, természetszeretetről, erkölcsi emelkedettségről olyan példát mutatott és olyan mércét állított, amely emberré teszi az embert.
Uzonka, az uzoni gólya a jótevő emberiesség szimbólumává is vált, a madarász- és a beavatkozó orvoscsoport mellett a falu népe is a jót cselekvés, a jót tevés irányába mozdult, mert amikor a gólya táplálására kóstolót vittek disznóvágáskor, vagy a horgászok apró hallal kedveskedtek Uzonkának, több volt ez, mint gólyaeledel: az emberi szolidaritást is tápláló cselekedet.
Néhai Kányádi Ferenc uzoni portája Uzonka révén példaértékűvé vált. Uzonka és Ferenc távozása után, ahogy mi mondjuk, maga a ,,bennvaló", a belsőség is mintává lett. Uzon központjában egy olyan, a székelyföldi népi építészeti hagyományokat élővé teremtő, a mai igények szerint is lakhatóvá és lakályossá alakított falusi ház frissült fel, egészült ki maga is a régi értékeket őrző többféle kellékkel, protézissel, s az egész udvar a csűrrel, az istállóval, a felújított kerekes kúttal és a virágrengeteggel olyan minta épületegyüttessé vált, amely gazdája és Uzonka emlékét muzeális értékként is őrzi, és látván, hogy a Kányádi famíliát az átlagosnál sűrűbben látogatják a gólyák, az unokáknak, dédunokáknak megadatik majd, hogy olyan nagyapára-dédapára emlékezhessenek ezen a hétvégi háznak igen alkalmas portán, akit nem véletlenül avattak még éltében Uzon díszpolgárává.