ANTAL BÉLA, Uzon. Olvastam, hogy a világháborúban összeszedett háromszéki harangokról a megyeházán nincs pontos adat. Uzonból is elvitték a reformátusok nagy harangját, édesapám mesélte, aki ott volt, amikor ledobták a toronyból. Háromfelé szakadt, pedig igen-igen szép, csengő hangja, zúgása volt, messzire hallatszott. A régi öregek bizonyára emlékeznek arra, hogy gazdagabb halott esetén a nagy harang nótája giling-galang volt, szegényebb halottnak a kis harang szólt, ringy-rongy, ringy-rongy...
A hetvenes évek elején az egyház a hívektől is gyűjtött adományokat egy új harangra, ami el is készült, és édesapám mellett én is segítettem felhúzni. De nem olyan szép, erős a hangja, mint a réginek, pedig az uzoni torony az egyik legnagyobb a megyében, megilletné egy szépen szóló, messze hangzó, nagy harang.
MÁTHÉ HAJNALKA, Sepsiszentgyörgy. Pár éve hagyománnyá vált a romániai magyar baptista hívők hálaadó ünnepélye, amit szeptember második vasárnapján tartanak meg a hargitai keresztény táborban. Olyan szép szó a hála a mi ékes anyanyelvünkön, és oly keveset használjuk! Vajon nem tartozunk-e hálával a teremtett világért, az emberért, a gyermekért, fáért, virágért, vízért, levegőért, tartozunk szüleinknek, társainknak, és folytathatnám a sorolást. Itt van az ősz, nem kell-e hálát adnunk a termésért? Hálával tartozunk mindannyian...
PAKUCS ETELKA, Nagyborosnyó. Öröm számunkra, hogy falvainkban a szép székely kapuk mind szaporodnak, hagyományaink továbbvitelét hirdetve. A nyáron Lécfalván a magyarországi zalamerenyei küldöttséggel a testvérkapcsolat kopjafáját avattuk fel, népes részvétel mellett. Zalamerenye falunapjára pedig egy egész busszal utaztak a lécfalviak és környékbeliek nagyon gazdag kínálatú, emlékezetes kirándulásra. Falvaink az összefogással szép eredményeket érnek el, kívánjuk, hogy a jövőben is megmaradjanak és gyarapodjanak e szép szokások.
