A nagy köpönyegfordítás óta ― amit közismert szóval rendszerváltásnak nevezünk ―, a nagy Magánosítási Akciók (privatizélés!) befejezése után számos kisebb-nagyobb cégnél, cégecskénél (kft.), vállalatnál vagy részvénytársaságnál volt szerencsé(tlensége)m megfordulni, sokszor belülről is megfigyelni és megtapasztalni azt a sok előre nem látható problémát, amely a cégek hivatalos bejegyeztetésével, majd működtetésével járt és jár mind a mai napig.
Már a kezdet kezdetén, a magánosítási láz csúcsidőszakában felmerült bennem a címbeli kérdés, hogy valóban lehet-e minálunk becsületesen, tisztességesen magánosítani, céget alapítani, majd üzemeltetni, vezetni és irányítani?
Köztudott az is, hogy mifelénk a bürokrácia malmai lassan, de biztosan őrölnek, s hogy aki erre a rögös útra téved, az mindenképpen vigyen magával Ariadné-fonalat (és egyéb kenőanyagokat is!), hogy majd kitalálhasson abból a pokoli labirintusból, amelybe ez az út mindenképpen beletorkollik. Aki nem készült fel jól erre az útra, utazásra, az eleve kudarcra ítéltetik. De ha mégis, minden buktató és akadály leküzdése után sikerült talpon maradnia a vállalkozó kedvű emberfiának, ha sikerült végre cégvezetői vagy cégtulajdonosi státust kivívnia, kiverekednie magának, az igazi hadd el hadd csak azután következik.
Most mi abból indultunk ki, hogy a vállalkozó kedvű, jóhiszemű, immár cégtulajdonos, vagy rt.-vezérigazgató azzal a nemes szándékkal fog neki cége felvirágoztatásának, hogy mindent meg fog tenni az alkalmazottak, a részvényesek jogainak tiszteletben tartásáért, életszínvonaluk emeléséért, a nagyobb szelet kenyér biztosításáért, saját tisztességes profitjának megteremtéséért is ― nem utolsósorban pedig az államkassza felé minden kötelezettségének eleget tesz. Ezalatt azt kell érteni, hogy havi pontossággal, rendszerességgel átutalja a megadott bankszámlákra az alkalmazottak utáni társadalombiztosítási, egészségbiztosítási, munkanélküliségi, munkavédelmi járulékokat, és természetesen az összes többi előírt adót, befizetni valót és egyéb taksát. Ezeken a (kutya)kötelezettségeken kívül pedig minden alkalmat megragad, hogy cégét, részvénytársaságát (ami rá van bízva!) tovább fejlessze, befektessen a modernizálásba, a jobb munkakörülmények és munkafeltételek megteremtésébe, munkavédelmi, tűzvédelmi, árvízvédelmi, betörésvédelmi felszerelések beszerzésébe…
Mindezeken kívül pedig idejében kezdeményez megbeszéléseket a szakszervezetekkel, hogy közösen megtárgyalják és megkössék az alkalmazottak számára előnyös kollektív munkaszerződést, azt majd betartatni és betartani…
A cég pénzügyi állapotáról, gyarapodásáról/veszteségéről (a profitról!) időszakonként beszámol a közgyűlés előtt. Az elvégzett munkákért (amelyekért évekig minőségi felelősséggel tartozik!) pedig idejében behajtja a pénzeket, hogy a bankszámlák sohase maradjanak fedezet nélkül, hogy ne történhessen pénzügyi blokád stb... Ezeket tehát mind, mind tisztességesen, becsületesen és időben elvégzi, megteszi, az alkalmazottak elégedetlenségeit, jogos vagy jogtalan követeléseit (általában fizetésemelések!) oly finoman oldja meg, hogy ne legyen lázongás, harag, sztrájk, munkabeszüntetés, felmondás, elvándorlás…
A becsületes Cégvezető, Menedzser, vagy nevezzük ahogyan akarjuk, ilyen elhatározással fog neki a felvirágoztatásnak, és azt is leszögezi magában, hogy ezen elveihez hűségesen ragaszkodni fog, amíg ő lesz a vezér.
Persze, azt is megfogadja magában, hogy galád módon nem csapja be az alkalmazottait, nem orozza el a részvényeiket, kifizeti idejében a pluszórákat, a pihenőnapokon ledolgoz(tat)ott időt duplán fizeti meg, vagy kétszer annyi szabadnapot ad helyette, a profitból mindenki részesül a részvényei és a ledolgozott idő függvényében… És így tovább, naprakészen mindennel, minden gonddal és örömmel is az alkalmazottak, a részvényesek felé.
Szép dolog, ha ilyen nemes eszmék kavarognak egy vezető fejében, de amikor a valóságban mindezt alkalmazni kellene, akkor jönnek a buktatók, az igazi nehézségek. Amikor a jó szándékú cégvezető, menedzser vagy vezérigazgató rájön, hogy profit a legkönnyebben márpedig csak úgy lészen, ha legelsősorban lenyomja a béreket, a fizetéseket. Ha visszatart bizonyos összegeket, és nem fizet ki mindent azonnal. Ha kamatoztatja a bankban azokat a pénzeket, amelyeket ki kellene fizetnie másoknak. Ha nem fizeti ki havi rendszerességgel a társadalombiztosítási és egyéb járulékokat, kockáztatva a büntetést is, ami kevesebb lehet a kamatnál… Ha ügyvédjei, jogi tanácsadói segítségével az aktuális törvényeinkben megtalálja azokat a kiskapukat, hátsó be- és kijárókat, amelyeken át büntetlenül ,,közlekedhet", ezáltal is növelve a saját jövedelmét…
Ha rájön, mennyire virágzó üzletág nálunk a korrupció. Ha először csak egy icipicit dugja bele a mutatóujját a mézes bödönbe, vagy csak egy kicsit nyalint, mint félénk, de azért falánk egér az abált szalonnából, hogy aztán egyre bátrabban és merészebben korrumpálódjon, amíg főkorrupttá válik, és egyre jobban megsüvegelik. Amíg rá nem jön, hogy a kezelésére bízott vagyon már rég nem a közösség, a kisrészvényesek tulajdonát képezi, hanem a sajátját, és annak megfelelően kezeli is azt. Amíg a befutott cégvezető lassan rá nem jön, hogy a fenébe az ideákkal, hiszen ő már korlátlan úr lett, emberek (alkalmazottak!) sorsa, élete felett önhatalmúlag és önkényesen rendelkezhet…
Valahogy így alakul át a kezdetben a becsületességre, lojalitásra, igazságosságra alapozó vállalkozó cégvezető, vagy menedzser. Az a vezető vállalkozó pedig, aki konokul kitart a szép és nemes elvei mellett, naprakészen kifizet minden járandóságot az embereinek és az állambácsinak egyaránt, aki betart minden előírást, törvényt, rendeletet, az vagy belegebed a munkájába, vagy bedilizik, megbolondul, megszökik, vagy egyszerűen ,,csak" tönkremegy. De ne ijedjünk meg. Szerencsére még vannak ilyen elszánt vállalkozók is!
Hogy vezethető-e napjainkban igazságosan, becsületesen egy cég? A fentiek ellenére azt kell mondanom, hogy igen, de az ilyen vezető egyre ritkább, mint a fehér holló. Aztán meg attól is függ, honnan, melyik oldalról nézzük — és milyen szempontok szerint — a becsületességet, az igazságosságot. A vesztesek, a becsapottak, a kisemmizettek szerint semmiképpen sem lehet egy céget igazságosan vezetni!
Sajnos, erre van a legtöbb példa mindennapjainkban…
