Szomorúsággal töltött el a hír, melyet a Háromszék tegnapi számában olvastam: 90 éves korában elhunyt Barabás Lajos, a textilfonoda volt üzemvezetője. Erről már nem szól a gyászjelentő, de feltétlenül ki kell egészítenem azzal: és a Textil egykori labdarúgó-aranycsapatának tagja.
Aranycsapat — bizonyára kevesen emlékeznek arra a labdarúgócsapatra, mely két hétig A-osztályos státusnak örvendhetett, s mert volt egy nagy bűne — soraiban csak magyar ajkú játékosok szerepeltek —, hát galád módon a szövetség kisakkozta a felsőházból; arra az aranycsapatra, mely játékával elkápráztatta a labdarúgás szerelmeseit, éveken át a B-osztály élvonalában szerepelt, s viselte terhét, melyet minden székelyföldi csapat cipelt, valahányszor többségében románok lakta városban kellett pályára lépnie. Minden bizonnyal ebbe fáradt bele Lajos bácsi, amikor szegre akasztotta focicsukáit, és a mindennapos munkát választotta. Mint a focipályán, a munkában is becsülettel, tisztességgel megállta helyét. Nyugdíjba vonulása után többször is otthonába hívta össze egykori játszótársait, így igyekezett életben tartani a labdarúgás szeretetét, a barátság szellemét.
Nem a fáradtsága, a betegsége vitte el. Maga mögött hagyta szeretteit és az aranycsapat egyetlen, még élő tagját, Sinka Mózest. Lajos bácsi, nyugodj békében, emlékedet örökké őrizni fogjuk.
Á. K.
