Hatalmasságodat megjelentéd,

Bécsnek hogy városát te megvennéd,

Ékes sereged ott féleted,

Királyszéked benne helheztetéd.

Németországot mikort kévánnád,

Szent koronához választád,

És nagy sok részre hasogatád,

Magyari uraknak tisztül mind elosztád.

Akkoron te lél oly igen drága,

Téged kévána cseh Prága

Meghervadozott szép zeld ága,

Nem kellemetes néki virága.

Terekektűl nyerél ajándokokat,

Ne pusztítanád ű országokat,

Ne kerengetnéd basájokat,

Ne fenyegetnéd ű császárokat.

Igyekezél vala sok országokra

És nagy hatalmas városokra,

Az vizen álló Velencére,

És benne való belcs olaszokra.

Magyarországnak fényes csillaga,

És rettenetes bajnaka,

Nyumuroltaknak kies hajlaka,

Nagy ékességnek es te valál oka.

Nagy ékessége tisztességenknek,

Nagy bátorsága félelmenknek,

Oltalmazója magyar népeknek,

Rettenetes lél az lengyeleknek.

Királok kezett lél te hatalmas

És nagy igyeknek diadalmas,

Légy Úristennél immár nyugodalmas!