Ismeretlen szerző: Néhai való jó Mátyás király

2007. szeptember 22., szombat, Kiscimbora
(1510-es évek)

Néhai való jó Mátyás király!

Sok országokat te birál,

Nagy dicséretet akkoron vallál,

Ellenségednek ellene állál.

Hatalmasságodat megjelentéd,

Bécsnek hogy városát te megvennéd,

Ékes sereged ott féleted,

Királyszéked benne helheztetéd.

Németországot mikort kévánnád,

Szent koronához választád,

És nagy sok részre hasogatád,

Magyari uraknak tisztül mind elosztád.

Akkoron te lél oly igen drága,

Téged kévána cseh Prága

Meghervadozott szép zeld ága,

Nem kellemetes néki virága.

Terekektűl nyerél ajándokokat,

Ne pusztítanád ű országokat,

Ne kerengetnéd basájokat,

Ne fenyegetnéd ű császárokat.

Igyekezél vala sok országokra

És nagy hatalmas városokra,

Az vizen álló Velencére,

És benne való belcs olaszokra.

Magyarországnak fényes csillaga,

És rettenetes bajnaka,

Nyumuroltaknak kies hajlaka,

Nagy ékességnek es te valál oka.

Nagy ékessége tisztességenknek,

Nagy bátorsága félelmenknek,

Oltalmazója magyar népeknek,

Rettenetes lél az lengyeleknek.

Királok kezett lél te hatalmas

És nagy igyeknek diadalmas,

Légy Úristennél immár nyugodalmas!

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1849
szavazógép
2007-09-22: Gazdaság - Sylvester Lajos:

Kumbag, a Márvány-tenger aranypartja

Egyhetes törökországi tartózkodásunk idején három éjszakára Rodostó (Tekirdag) üdülő-,,falujában", a Kumbağ nevű, városias jellegű településen szálltunk meg. A hosszú, fárasztó út után egész napos szabad program volt a jutalmunk, azaz tetszés szerint ki-ki belátogathatott Rodostóba, elvegyülhetett a csütörtöki piac kavalkádjában, felkereshette a magyar kegyhelyeket, ismerkedhetett a várossal. Rodostóba félóránként jönnek-mennek a kisbuszok, amelyek bárhol megállnak, és felveszik az utast, a mieinket, előfordult, hogy integetés nélkül is beinvitálták a tizenhat személyes járműbe, mert felismerték őket.
2007-09-22: Kiscimbora - x:

Benedek Elek: Mátyás király és az öreg szántóvető

Egyszer Mátyás király, mikor szerteszéjjel járt az országban, hadd lássa, milyen dolga van a szegény népnek, egy falu mellett kiment a mezőre, s ott szóba állott egy öreg szántó-vető emberrel. Vele volt a kísérete is. Hatalmas nagyurak. A király megismerte az öreg szántóvetőt, aki neki hajdanában katonája volt. Ezzel a szóval köszöntötte az öreget:
— Tisztességgel, öreg!