— Legközelebb a fejedet fogod otthon felejteni! — mert persze szombaton is otthon felejtett Kobak valamit, méghozzá az ellenőrzőjét.
Vasárnap a tanító néni beszélt Mamával, hogy mit, nem tudni, de Mama hétfőn kifelejtette a levesből a sót, kedden a paprikásból a paprikát, szerdán a palacsintából a lekvárt, csütörtökön a töltött káposztából a húst, pénteken a vajas kenyérből a vajat, szombaton megcsóválta a fejét:
— Legközelebb a fejemet fogom a konyhában felejteni — mert szombaton meg a rakott krumplit felejtette Mama a sütőben, míg jól oda nem égett.
Vasárnap elmentek sétálni.
— Menjünk csónakázni! — ugrándozott Kobak, de Mama elfelejtett jegyet váltani, és jegy nélkül nem lehet csónakázni.
— Vegyünk fagylaltot! — kiáltott fel Kobak, de Mama elfelejtett pénzt hozni magával.
— Menjünk haza! — szomorodott el Kobak, de Mama elfelejtette, merre kell hazamenni.
Mikor egy útkereszteződéshez értek, elfelejtette, hogy jobbra kell fordulni vagy balra. Mikor a villamoshoz értek, elfelejtette, hogy az út jobb oldalán kell felszállniuk, vagy az út bal oldalán. Így aztán először eltévedtek, másodszor órákon át kanyargott velük visszafelé a villamos, harmadszor este lett, mire hazaértek.
— Legközelebb a fejemet felejtem itthon! — mondta otthon Mama, és Kobak egyszerre megértette, hogy miért hiányzott hétfőn a levesből a só, kedden a paprikásból a paprika, szerdán a palacsintából a lekvár, csütörtökön a töltött káposztából a hús, pénteken a vajas kenyérről a vaj, hogy szombaton miért égett oda a rakott krumpli, és vasárnap mért tévedtek el.
Ezért senki se csodálkozzon azon, hogy hétfőn Kobak nem felejtette otthon a ceruzát, kedden a radírt, szerdán a vonalzót, csütörtökön a számtanfüzetet, pénteken a nyelvtankönyvet, szombaton nem csóválta meg a tanító néni a fejét, és nem mondta többet:
— Legközelebb a fejedet fogod otthon felejteni! — mert Kobak sem felejtette otthon többet az ellenőrzőjét.
(Kobak harmadik könyvéből)