A flamand―vallon ellentétek miatt Belgiumnak már több mint három hónapja nincs kormánya, s a belpolitikai válság újra felveti a kérdést, hogy egyben marad-e a kis ország, amely otthont ad az európai integráció intézményeinek. ,,Közelednek a váláshoz, már nemcsak külön ágyban, de külön hálószobában is alszanak" ― jellemezte a flamand és a vallon közösség viszonyát Pierre Defraigne brüsszeli közgazdász, a Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézetének munkatársa a Newsweek amerikai hetilapban.
A flamand függetlenség követelése nem új jelenség: a 70-es és 80-as évek kérészéletű kormányai láttán még Itália is elsápadhatna. Ezúttal azonban a szokásosnál komolyabbnak tűnik a dolog: egy minap végzett közvélemény-kutatás adatai szerint már a flamandok 39 százaléka tesz hitet a függetlenné válás mellett. Vitatott kérdés, hogy pontosan mennyivel támogatják a gazdagabb flamandok a szegényebb vallon területen folyósított szociális juttatásokat, de a flamandok köreiben elterjedt meggyőződés szerint óriási összegekről van szó. Ennek a flamand meggyőződésnek nagy része van abban, hogy a június 10-i törvényhozási választások óta nem sikerült kormányt alakítani Belgiumban.
Kris Deschouwer, a brüsszeli Vrije Universiteit (Szabad Egyetem) politikaprofesszora szerint ugyanakkor az európai integráció szuperprojektjével is összefügg a kis Flandria függetlenségi igényének erősödése. ,,Az Európai Unió megkönnyíti a belső decentralizáció folyamatát, és akaratlanul is tompítja a különválás kockázatait" ― idézte nyilatkozatát a Newsweek. Egy hatalmas közös piac keretében nem hátrány kicsinek lenni. Newcastle vagy Nápoly vásárlói éppúgy elérhetők a flamand értékesítők számára, mint mondjuk a Namurban élő vallonok. Ilyen körülmények között az elszakadás különösen kívánatossá válhat egyes jómódú, erős kulturális identitású régiók számára. Költség-haszon elemzéseikben túlsúlyba kerülnek az elválás előnyei, függetlenné válásuk ugyanis nem csorbítja kereskedelmi lehetőségeiket, viszont felmenti őket az alól, hogy anyagi szolidaritást vállaljanak tehernek tekintett szegényebb honfitársaikkal.
Belgium esetében külön figyelembe kell venni azt is, hogy az ország tagja az euróövezetnek és a NATO-nak. Így amiatt sem kell aggódniuk a szétválás híveinek, hogy az elszakadás meggyengítheti a flamand régió védelmi képességét, vagy veszélybe sodorhatja valutájának stabilitását ― mutatott rá a Newsweeknek adott nyilatkozatában André Sapir brüsszeli közgazdász is, hozzátéve, hogy az EU akaratlanul ugyan, de előmozdítja egyes tagállamai atomizálódását.
Politikai elemzők szerint Belgium felbomlása precedenst teremthetne más nyugat-európai elszakadási mozgalmak számára, például Katalóniában, Lombardiában és Skóciában. (A flamandokhoz hasonlóan ugyanis több más gazdag régió polgárai is fel-felteszik időnként a kérdést: miért kellene támogatniuk kevésbé jómódú honfitársaikat?) Ugyanakkor számos jel mutat arra, hogy Belgium szétválása sem következik be egyik napról a másikra, ha megtörténik egyáltalán.
