Lényegében a Nagy-Bászkán is kevés pisztrángot lehetett fogni az utóbbi években, pért ugyancsak. Ami elszaporodott, az a hegyi víznek idegen balind, márna. De amennyit a természet változott, amennyit változtattunk rajta, hát ezen sem kell csodálkozni. Jártak is sokan balindozni, a beetetett gübékben szépen lehetett fogni a sporthalnak sem megvetendő balindból.
A faluban tudnak a tiltásról, morognak is sokan emiatt. Nem titok, hogy a pisztráng, a pér — a tavaszi békacomb mellett — mellékkeresetet jelentett sok hegylakónak. Mogyoró­pálcából barkácsolt bottal, helyben kötött műléggyel, eset­leg cserlekölyökkel fogták a pisztrángot, s adták el a módosabb — miért ne mondjuk: elkényelmesedett — villatulajdonosoknak, nyaralóknak.

Egy álom valósul meg
Kommandó Kovászna felőli bejáratánál is hatalmas tábla hirdeti a horgásztilalmat a 17-es számú, Nagy-Bászka horgászterületen. Név­rövidítések is megjelennek a tiltótáblán: ANPA, RNP, s középen az Asociaţia Ecomont. Az ANPA tiszta sor: Agentia Naţională de Pescuit şi Acvacultură, az RNP is közismert: Regia Naţională a Pădurilor.
Mi lehet az Ecomont? Rövid detektívkedés után kiderül. Hát nem tudja? A máramarosi az! — mondják a kommandóiak. Nyilván, illene tudnom, hogy a fakitermelők körében (sőt, most már a közszállításban is) ismert vállalkozóról van szó, aki (családjának több tagjával együtt) Máramarosból telepedett Kovásznára még a nagy széldöntés utáni gatter-eldorádó idején.

Gheorghe Coman: Ki kell várni a három év tilalmat

Megkapom a telefonszámát, többszöri egyez­tetés után sikerül is találkát megbeszélni. Fiatal ember fogad a cég kovásznai székhelyén, mosolyog, közvetlen, bemutatkozik: Gheorghe Coman. Még örvend is, hogy a sajtónak nyilatkozhat, legalább tisztázhatja a dolgokat, elmondhatja terveit, hogy mit is akar tulajdonképpen a Nagy-Bászkával.
Régi álma valósult meg részben, amikor sikerült tíz évre bérbe, koncesszióba vennie a Nagy-Bászka több mint 70 kilométeres szakaszát — kezdi mondandóját. Elkötelezett horgász, él-hal a pisztrángért, pérért. Nemcsak az ország minden szegletében, hanem külföldön is rengeteget horgászik. Ott látta, leste el, hogyan lehet halgazdálkodást folytatni hegyi patakokban, hogyan lehet ezzel elősegíteni a turizmust. Horvátországot, Szlovákiát említi, ott a hegyi vizek melletti panziók, menedékházak tujlajdonosai kezelik a közelükben csobogó patakokat. Aki náluk megszáll, az ott horgászhat. Nyilván más is, ha fizet. Nem is ez a lényeg, hanem hogy azok a vizek hemzsegnek a haltól. Ami pedig a mi vizeinkről egyáltalán nem mondható el, annak ellenére, hogy a Nagy-Bászka országos szinten az egyik legjobb — ha nem a legjobb — pisztráng- és pérélőhely, de Eu­rópában is alig akad párja. Kár, hogy nincs hal ebben a vízben, hogy a sporthorgászoknak nincs lehetőségük halban gazdag patakban halászni. Elsősorban tehát a telepítés a cél. Ezért volt szükség arra, hogy három évre teljes horgászati tilalmat rendeljen el a Bászkán. A pisztrángot lehet telepíteni, az ivadék két-három nyár alatt húsz centi felettire nő. A gond a pérrel kezdődik. Mindenféle halat sikerült eddig mesterséges körülmények között szaporítani, kivéve a pért. Az csak természetes környezetében ívik, hoz utódokat, melyek fel is tudnak nőni — mondja lendülettel, s látszik rajta, ismeri a halszaporítás, -te­nyész­tés csínját-bínját. Sóhajtva mondja: ha látnám, mekkora pérek élnek külföldi patakokban! Mutatja is az alkarján, úgy negyven centire saccolom.
Aztán a halak élőkörülményeinek javításáról beszél. Mesterséges vízeséseket építenek. Két­százat terveznek, nemcsak a Bászkán, a mellékpatakokon is, hiszen a természetes szaporodás ott lehetséges. Megtiltották a kőszedést a patakmederből, ahol szükséges, sziklatömbökkel tarkítják a vizet. Figyelnek a fakitermelésre is, hogy a fát ne a patakokon húzzák. Egyszóval mindent meg akarnak tenni, hogy a legjobb körülményeket biztosítsák a halak szaporodásához, fejlődéséhez. A horgászoknak pedig pihenő-, dohányzóhelyeket fognak kiképezni.

Végre hallani a horgászturizmusról!
Ha lesz hal a Bászkában — ami elméletileg három év múlva várható —, lehet szó a horgászturizmusról is. Az Ecomont eredetileg tíz menedékházat szándékozott felépíteni a patakok mentén, s ebből mindenképpen mielőbb meg akarnak valósítani legalább ötöt. Teljes kényelemmel, ahol a horgász családjával együtt tölthet kellemes napokat. Így nemcsak a horgászok, hanem családtagjaik, barátaik is hozzájárulhatnak a kommandói idegenforgalom növekedéséhez. Amire nyilván nagy szükség van. Kocsis Béla polgármester is lát fantáziát a dologban — erről már korábban, a koncessziós szerződés megkötése előtt tett említést. Most, hogy történt valami a Bászka körül, ők is lépnek. Bemelegítőként meghívták az Ecomont képviselőit a kommandói helyi tanács e havi ülésére. Terveikről akarják kérdezni, s mi tagadás: valamilyen előnyt kovácsolni a falu számára is a magánkezdeményezésből. A gomba, erdei gyümölcs nem hoz kielégítő jövedelmet sok falubelinek. Télen működik a sípálya, nyáron a megálmodott horgászturizmus adhatna munkahelyeket.
Aztán jönnének a horgászversenyek. Orszá­gosak, nemzetköziek, mindegy. Fő, hogy látogatót hozzanak Kommandó övezetébe. És vigyék a vidék tiszta levegőjének, kristálytiszta, halban gazdag vizének, csodás tájainak, vendégszerető embereinek hírét.

Új tagokat is várnak az Ecomontba
Folyik a beszélgetés, és türelmetlenül várom, hogy feltehessem a kérdést: kik alapították az Ecomont Egyesületet? Úgy érzem, várta a kérdést, nagyvonalúan mondja: már 2009-ben létrehozták, olyan személyekkel szövetkezett, akik a horgászat rabjai, de akiknek van hatáskörük is tenni valamit a terv megvalósítása érde­kében. Csak saját források felhasználásával indultak. De mégis, kik azok... Hát van köztük raklapgyáros, környe­zet­védelmi ellenőr, a pénz­ügyi gárdától is, vele együtt összesen öt személy. De a kör nyitott: szívesen fogadnak mindenkit, aki be akar lépni az egyesületbe, aki tenni szeretne a hor­gász­pa­radicsomért. Ha valaki egy vízesés építésével akar segíteni, hát jöhet, szívesen látják.

Magyar és angol nyelvű táblákat fognak állítani

A Nagy-Bászkát eddig a kommandói erdészeti hivatal kezelte. Az Ecomont már korábban letette koncessziós kérését az ANPA-nál, és mivel az erdészet lemondott a kezelés jogáról, megköthették a szerződést. Most tíz évre, de hosszabbíthatnak — mégpedig a befektetés megtérüléséig. Utána­jártak, kitaposták az utat, van szerződésük. Az évi bér? Elég nagy összeg, két részletben kell fizetniük. Erőltetem, de összeget nem mond. A faluban és Kovásznán a horgászüzletben azt rebesgetik, nem is olyan sok a bér. Mindegy, ha az Ecomontnak sikerült bérbe vennie a Bászkát, terveit meg is valósítja, és minden horgász számára nyitott lesz a patak, akkor mindenki nyert az ügyön.
Ha letelik a három év teljes tilalom (hosszú idő sok türelmetlen horgász számára...) — amiben nincs kivételezés, sem ő, sem testvére, sem ismerősei nem mentesülnek —, megnyílik az addig remélhetőleg halparadicsommá váló Bászka a nagyközönség előtt. Napijeggyel lehet majd hor­­gászni, az árát még nem szabták meg. A terv sze­rint öt halat vihet majd haza a horgász, ha többet akar a konyhára, darabszámra megfizeti. Nem is rossz, ha egy nap alatt lehet fogni egy csomó pisztrángot, pért, s abból az öt legszebbet megtarthatja a horgász, elégedett lehet, s otthon is elhiszi az asszony, hogy tényleg horgászni volt.
De mi lesz a visszadobott példányokkal? Semmi, élnek s nőnek tovább békében — jön a meglepő válasz, hisz általános a nézet, miszerint az egyszer megfogott pisztrángot, pért nem érdemes visszadobni, mert el fog pusztulni.

Jónak tűnik, járjanak sikerrel
Még nem telepítettek a Bászkába — az árvizek károkat okoztak a tenyészetekben, kevés az ivadék —, de a vizet máris fokozott szigorral őrzik. Nem büntetnek az ellenőrök, most még csak megmagyarázzák, hogy három évig tilos a horgászás. Hétvégeken több tíz személyt is fel kell szólítani — mondja. Értsék meg, ha három évig betartják a teljes tilalmat, lesz természetes szaporulat, telepítenek, s majd újból lesz hal a Bászkában, nemcsak balind, márna, hanem méretes pisztráng, pér — mondja, nem tudom, hányadszor, s ezzel teljes egészében egyet kell értenünk. Jelenleg az erdészet emberei és a halőrök járőröznek a víz mellett. Hamarosan azonban egyenruhás ellenőrök róják majd a Bászka partját, s ne lepődjék meg senki, ha ki is szabják a büntetést. Az egyelőre román nyelvű tiltótáblákat is szaporítják, magyarul, angolul is kiírják a tiltást. S hogy mindenki megértse, hát ráfestenek egy halat is piros körbe, pirossal áthúzva. Aki ezt sem érti meg, az nem akarja megérteni — mondja kissé mosolyogva.

Ekkora halak úszkálnak majd a Nagy-Bászkában

Mi tagadás, a halőrökre szükség van, és lett volna eddig is, talán másképp állna a halállomány a Bászkában. Magasfeszült­ségű vezeték ugyan nincs a patak mellett, de a modern áramfejlesztők is megteszik — megtörtént, hogy árammal üttették a halakat. Vagy mérgeztek juhfürösztő szerrel, amit régen Entomoxan­nak neveztek. Gyilkos módszer mindkettő, példás büntetést érdemel, aki ilyent tesz. (Életet is követelt már az árammal való halászás: Erdővi­déken, a Kormos­ban árammal halászó embert ütött agyon az áram — maga ásta vízi sírját.) Halásznak kézzel, kosárral is. Valljuk be: nagy kárt nem tudnak tenni, kézzel inkább a méretes halat lehet megfogni. Mások a bicskára (értsd: zsebkés méretű pisztrángra) szakosodtak. Telepí­tés után, vagy tavasszal, aki tudja, hol keresse, akár százat is foghat horoggal egy nap alatt. Kár értük, két év múlva száz szép hallal lenne gazdagabb a víz.
Összegezve: a szigorra szükség van. Az intenzív telepítésre, és arra is, hogy a Nagy-Bászka visszakapja régi hírnevét, s újra halparadicsom legyen. Szükség van egy hegyi patakra, ahol a napijegy védelme mellett biztosan foghat halat a megszállott horgász. Abban pedig bízik minden háromszéki sporthorgász, hogy az Ecomont állja szavát, a Nagy-Bászkán három év múlva feloldják a tilalmat, s minden pisztrángozónak, pérezőnek elérhető lesz. A számos ellenvetés mellett azt is mondta sok horgász: végre történik valami, jónak tűnik az ötlet, csak járjanak sikerrel. Hogy miért nem találta ki ezt valaki helybeli is? Na ez az, amire senki nem adott érdemben választ...