Napok óta zajlik Sepsiszentgyörgyön a Háromszék Táncegyüttes fennállásának huszadik évfordulóját méltóképp megünnepelni szándékozó rendezvénysorozat, harmincadik születésnapját üli a Cantus Firmus vegyes kar. A rangos, a város kulturális arcélét jelentős mértékben meghatározó és alakító művelődési csapatok jubileuma kapcsán ízlelgethetjük újra a lélekmelengető érzést: gazdagok vagyunk.
Egy emberöltőnyi időszakon át húzódó művészi munka kizárja a véletleneket. Ha egy alakulat évtizedeken át képes saját műfaja élvonalában menetelni, akkor ott alapos és színvonalas munka zajlik, tudatos építkezés és utánpótlás-nevelés, egyszóval büszkeségre és támogatásra érdemes tevékenység. A Háromszék Táncegyüttes olyan iskolát teremtett, amelyhez egy ország próbált igazodni, Sepsiszentgyörgyről olyan emberek rajzottak szét a magyar világba, akik nem csak saját tudásukat vitték magukkal, hanem egy művelődési közösség hírét, művészeti víziója és igényessége különleges dimenzióját, a hagyománytisztelet és -ápolás felelősségtudatát. Ma a háromszékes ,,származás" mindenütt márkanévnek számít, és biankó csekket garantál.
A maga műfajában rangos helyet vívott ki a Cantus Firmus is. A nyolcvanas évek elején formálódó vegyes kar tudását a kor igencsak korlátozott repertoárpolitikája közepette és magyarsága ellenére a hivatalos kurzus és a közönség egyaránt elismeréssel nyugtázta. A közös éneklés örömét és magasztosságát a lélekfagyasztó időkben is fennen hirdető együttes ma ünnepel.
Nekünk pedig érdemes alaposan elgondolkodnunk, vajon jól gazdálkodunk-e városunk szellemi tőkéjével, amelyet a jubiláló csapatok mellett a Vox Humana kamarakórustól a Tamási Áron Színház társulatáig, képzőművészektől a Székely Nemzeti Múzeum régészeiig sokan és pótolhatatlan módon gazdagítanak. A közönség tapsa és ragaszkodása bármelyik művészeti együttes éltető eleme, de nem a kizárólagos. A válságra való hivatkozással gyakorlatilag mindegyik csapat költségvetését megkurtította a fenntartó önkormányzat, ami óhatatlanul repertoárszűkítéssel, kevesebb fellépéssel jár. A nagyobb veszély viszont abban áll, hogy a szegénykonyha sokkal inkább taszít, mintsem vonz valakit a sok esetben szabadidős kultúrmunkához. Az anyagi megbecsülés és támogatás jelentheti azt a pluszt, amely áldozatvállalásra készteti a tehetségest, próbák órái százának vállalására, hiszen a vasárnap ebben a műfajban sem fordul elő sűrűbben, mint a mindennapi életben. Csak ebben az esetben hangozhat hitelesen a hívó szó, amelyet hajdanán a korabeli városvezető valahogy így fogalmazott meg: ,,Könczei fiam, jöjjön haza, mert lesz itt együttes!"
